Gondunk van és tehetetlen vagyok. Mit csináljunk?

Hozzánk is mehetnénk. Apám eleve kicsit ellenezte annak idején az albit, mondván, miért nem lakunk nálunk, hisz spórolhatnánk? (mióta dolgozom, kijelentette, hogy semmi hozzájárulást nem akar kapni tőlem, tegyem félre) Viszont túl sokan voltunk otthon és nem igen jöttem ki velük emiatt... Két testvérem is otthon élt, pl. az ingyenélő bátyám, de ő most ősszel elment tanárnak az ország másik felébe. Most csak a tizenéves húgom van otthon és apuék egy 4szobás nagy családi házban.

Párom viszont szerintem nem menne bele, hogy oda menjünk, nem érdekelné, hogy így logikus, hanem azt mondaná, miért pont az enyémekhez?

Pedig igazából minden ez mellett szól, mert az ő szülei egy rohadt lelakott házban laknak, adósságokkal vannak tele. (anno a páromnak egy fityingje sem volt, mikor megismertem, mert őt is legombolták, és így sem jutottak 5-ről 6-ra) Termékbemutatókra elszórják a pénzt, utána meg nem tudják, mit egyenek...

Plusz náluk sosem lehettünk nyugodtan. Alapból nem mutatták nekem ki sosem a foguk fehérjét, csak burkoltak kaptam meg az oltást párommal küldve... Én az egyenességet jobb szeretem. Apám az legalább megmondja, mi a kínja, de a fanyarú képet és a kussolást utálom...