Mit tennétek a ilyen helyzetben? Mi van a feleségemmel? Mi lesz ennek a vége?

Nagy butaság azt hinni, hogy mindig, mindenkinek otthon a legjobb. Az én nagyim is kezdődő demens volt, fogadtunk mellé ápolót, aztán fél év múlva kivirult, mikor intézménybe került.

Az anyukám is kijelentette, hogy ő nem akar egyedül a lakásban maradni, ha bármi van, társaságot szeretne, úgyhogy tudja, hogy szívesen meoldjuk, hogy otthon ápoljuk, de köszi, inkább ne.

Le a kalappal előtted Kérdező! Nagyon kevés már az ilyen lelkiismeretes ember. Sokan úgy lökik el az időseket, mint a rongyot,azonban akik az otthont tanácsolják, én személy szerint azokat sem ítélem el.

Azt mindenki maga dönti el, hogy milyen keresztet képes cipelni.

Egy dolog furakodott be az agyamba. Ha neadjisten Te esnél le a lábadról egyik napról a másikra, a kedves nejed téged is képes lenne eltakarítani a háztól? Mert csak addig kell a ló, ameddig húz?

Azt nem értem, te szuper ember, ha amúgy is naponta mész a szüleidhez, akkor miért is kellene valaki, aki bevásárol nekik naponta.

Kicsit túl jónak akarsz tűnni :D

Nekem anyukám is azt mondta, hogy ő képtelen lenne azzal a tudattal élni, hogy nekünk kelljen őt ápolni. Ő szívesen bemegy egy otthonba, mert legalább lesz, akivel beszélgethet, eltelik a nap. De persze ameddig csak bír, addig otthon szeretne lenni. Van kert, kutya, jó levegő, és életerő, addig nincs miről beszélni. Ő ápolta az anyját, és majdnem belerokkant, ezért is mondta, hogy ő ezt nem akarja, nekünk nem fogja engedni.

Apukám meg már 55 éves kora óta "ápolásra szorul" önmaga szerint, de szimplán lusta és mindig is szerette, ha kiszolgálják. Ő is tervezi, hogy szerez majd valakit, aki majd gondozza, nem a gyerekeit akarja erre befogni. Nála pl. az otthon szóba sem jöhet.

Szerintem attól még, hogy valaki idős, el tudja dönteni, hogy mi a jó neki. A szüleim így álltak mindig is ehhez, így rendezték az életüket (erre is félretettek). Nem csak arról van szó, hogy te, mint gyerek mit mondasz.

Nekem anyukám, amíg gondozta nagymamám, minden nap sírva mondta, hogy ő szívesen bemegy egy otthonba majd, ezen mi ne is gondolkozzunk soha. No ilyenkor mi a helyzet? Ne tartsam tiszteletben? Félre értés ne essék, akkor is ezt mondja, amikor nincs elkeseredve (ha szóba kerül).

Én semmi pénzért nem adnám be sem őket, sem anyósomat

Mert önző vagy, és kell a pacsi, hogy hű, facagyerek. Hát tudod mit, nem vagy az. Attól, hogy otthon tartod, mert van pénzed (ami nem a tiéd, közös, csak mondom), annak ellenére, hogy lenne lehetőség olyanra, amit ők is elfogadnak, a lányuk is elfogad, te eldöntötted, hogy pofa be. Rohadtul nem biztos, hogy jó neki otthon, egyedül, társaság nélkül, a két ápolóval.