Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mit tennétek a ilyen helyzetbe...

Mit tennétek a ilyen helyzetben? Mi van a feleségemmel? Mi lesz ennek a vége?

Figyelt kérdés

7 éve az édesanyja lebetegedett, lebénult és egyből azt mondta hogy beadja öregotthonba. Nagyon tisztelem anyósomat és kiváló viszonyom van vele. Mondtam hogy szó sincs róla és én fizetem az ellátását. Úgy is volt.

Hála Istennek anyósom él és a körülményekhez képest fizikailag jól van, megtanult járni valamennyire, csak sajnos demens. De 90-hez közeledve nem csoda. Mindegy is, gondoskodik róla 2 nő felváltva a nap minden órájában.

Most a szüleim betegedtek le. Sajnos édesapámnak légzőszervi és keringési betegségei vannak, édesanyámnak ízületi és csont problémái. Mondtam hogy kell keressek egy személyt aki napi egyszer rájuk néz és esetleg elmegy bevásárolni, vagy megnézni hogy bevették-e a gyógyszereket stb. Hála Istennek amúgy még tudnak magukról gondolkodni annyira, hogy ne kelljen teljes ellátás. Amikor mondtam hogy keresek egy embert, látszott rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet.

Tegnap nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy be kell őket adni egy otthonba.


Rettentő ideges lettem, nagyon összevesztünk, mondtam neki hogy mikor lett ennyire önző és rosszindulatú... Ő meg folyton azt hajtogatta, hogy nem érti miért nem "nyomjuk az öregeket" (az anyjára is értette) egy otthonba, mert nekünk az jobb...Lényeg a lényeg, hogy annyira eldurvult a vita, hogy féltem hogy elvesztem az önuralmam, ezért elmentem otthonról.

Soha nem káromkodtam neki, nem is emeltem rá soha kezet, ezért most hogy elkerüljem hogy tettlegességé vagy trágársággá fajuljon a dolog, inkább elmentem.

Nagyon feldúlt voltam ma egész nap, nem is tudtam dolgozni. Megint vitáztunk egy kört, de ma leléptem még azelőtt hogy átment volna a dolog üvöltözésbe.

Nem tudom mit tegyek... 19 éve vagyunk házasok, komolyabb gondok soha nem voltak köztünk. Az biztos, hogy mindig anyagias volt, de nem viselkedett önzően.

Mi lehet ilyenkor? Különköltözés? Válás? Beszédszünet? Felejtsük el? Tényleg tanácstalan vagyok, ilyen nem történt soha a családunkban...



2021. márc. 21. 22:48
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
 41/330 anonim ***** válasza:
88%

Becsülendő, hogy gondoskodsz az idős hozzátartozóidról. Viszont van az a szint, amikor az ember már egyszerüen nem birja ezt az egészet. Nem könnyű.


Én 8 évvel ezelött költöztem ide a páromhoz és itt élt a nagymamája is aki felnevelte tehát mondhatjuk, hogy az anyja. Akkor még elég aktív életet élt, nem szorult semmi féle ellátásra, elment boltba, átment a szomszéd nénihez segíteni mert neki meg a lánya volt beteg. Aztán a lábába tönkrement a protézis amit cserélni kellett volna de a szive miatt nem lehetett megműteni. Elöször csak az utcán járt mankóval, aztán már a lakásba is, aztán már csak kisérettel tudott kimenni a wcre, aztán meg sehogy mert nem bírt lábra állni. Párommal együtt segítettünk neki tisztálkodni. Közbe kiderült, hogy terhes vagyok. Párom éjjszakai műszakban dolgozott akkor, nappal meg ugye aludt. A néni ápolása rám maradt, nem volt pénzünk ápolót felvenni. Én etettem meg itattam szívószálas üvegből. Egyszer rosszul lett és a mentős magyarázta el, hogy hogy kell egy időset pelenkázni, hogy ne legyen baleset. Rettegtem, hogy milesz ha megszületik a pici én meg egyedül maradok egy nénivel aki nem tudja magát ellátni és egy kisbabával. Aztán kórházba került, már 1 hónapja bent volt és akkor ment bele, hogy akkor legyen az otthon, a családdal összedobtuk volna rá a pénzt. Közbe kezdett furcsán viselkedni, pl egyik este felhívta a páromat, hogy itt ül egy padon és mennyünk érte. Párom felhívta a kórházat, persze a néni ott volt az ágyban és mondák, hogy sajnos kezd szellemileg leépülni, aztért mond ilyeneket. Párom minden nap beszélt vele telefonon (látogatni már akkor se lehetett a covid miatt), minden nap hívta a dokit, hogy milyen az állapota. A doki azt mondta, hogy nem valószinű, hogy ki fog kerülni a kórházból, rá 2 hétre hívták a párom, hogy a nagymamája meghalt.

2021. márc. 22. 08:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 42/330 anonim ***** válasza:
68%

Becsülendő, hogy gondoskodsz az idős hozzátartozóidról


Mi a becsülendő ebben? Hogy egyedül, a fejük felett, a közvetlen hozzátartozóik nélkül egymaga eldönti, mi lesz velük? Sehol nincs szó arról, hogy a szülők ragaszkodnak a saját lakáshoz. A kérdező ragaszkodik hozzá... Sehol nincs szó arról, ők mit szeretnének, csak arról, a kérdező mit akar. Ebben ugyan mi a becsülendő???

2021. márc. 22. 08:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 43/330 anonim ***** válasza:
82%

Ez a Kérdező erkölcsit sérti. Ennyi az egész.

Anyám ápoló volt. Pontosan tudja, hogy milyen nehéz egy beteg emberről gondoskodni (pláne, ha nem értesz hozzá).

Egy idős otthonban a fenekük is ki van nyalva. Covid nélkül a fodrász házhoz megy, orvosok napi szinten vizsgálják őket, tele van az egész hely ápolókkal, szakemberekkel, az igényeiknek megfelelő ellátást kapnak (pl. diatetikus étkeztetés) stb... Kétlem, hogy ezt egy hozzá nem értő ember megtudná tenni egyedül...

Itt inkább a Kérdező azon az elven gondolkozik, hogy őt is felnevelték illene viszonoznia. Ezzel tudja, hogy gondoskodik róluk, pesztrálja őket. Ezt a szüleid is akarják? Beszéltél már velük erről? Mit mondtak, miért nem szeretnének menni?

2021. márc. 22. 08:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 44/330 anonim ***** válasza:
72%
43 na igen ez az hogy sokan azt hiszik hogy amit mas évekig tanult meg gyakorlata van benne azt ők megoldják otthon..hihető..
2021. márc. 22. 08:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 45/330 anonim ***** válasza:
68%
44, ha nincs szüskég szakápolásra, csak gondozásra, megoldja bárki.
2021. márc. 22. 08:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 46/330 anonim ***** válasza:
84%
Akkor igen..ha akarja , es van kapacitása.
2021. márc. 22. 08:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 47/330 A kérdező kommentje:

35

Nem arról van szó hogy nem tudok kifizetni egy otthont. De nem akarom őket otthonba küldeni.

Milyen egy nyugodt nap nincs? Hetente egyszer ha az anyja felé néz, nem jó a viszonya egy jó ideje vele.

Aki akarja adja otthonba. Én nem.


36

Normális hogy sem anyósom, sem a szüleim nem akarnak egy otthonba menni. És én sem engedném.


37

Nem vagyok önző. Miért lennék az?

Nem közös. Abszolút az én nevemen van minden személyes vagyonom, és van saját bankszámlám. Van közös vagyonunk is, de az más.

Jól érzi magát. Én amikor csak tehetem meglátogatom vagy el hozom magunkhoz egy kicsit "kikapcsolódni" és mindig nagyon hálálkodik hogy foglalkozok vele, mert a két gyermekétől nem várhatja el, sajnos.

Én mindig anyámként tekintettem rá, és azt hiszem ő is fiaként rám.


39

Akkor azt gondoltam, hogy nem szeretne engem terhelni és azért nem akarja hogy "én fizessem az anyja ellátását". De hogy az én szüleimről akarjon dönteni...


40

Aha, nagyon szakszerű.

Nem rágódunk azon. Tudjuk hogy biztonságban vannak és jól vannak. Ha bármi történne, hívna minket az ápoló.

Különben a szüleim törték magukat hogy mi van velem, amikor nem voltak otthon. Nem passzoltak le egy árvaházba vagy egy intézetbe, hanem gondoskodtak rólam. És én ezt viszonozni fogom ameddig élek és ameddig élnek.

2021. márc. 22. 08:53
 48/330 anonim ***** válasza:
56%

Fentebb már írták néhányan.

Nekem is az jutott eszembe,hogy ha veled történne valami??

A másik dolog,

Ahogy írtad, nagyjából cirkuszig fajult a dolog,holott úgy tűnik,hogy anyagilag ez megengedhető lenne számotokra.

Engem nagyon zavarna egy olyan mentalitású ember a környezetemben,aki ennyire lelketlenül hoz döntéseket.

Lehet vitázni arról,hogy kinek mi a jobb megoldás, otthoni ápolás vagy intézmény.

Legtöbbször az anyagiak és a családtagok teherbírása dönt.

Szerencsés esetben a gondoskodásra szoruló és a családtagok meg tudják ezt együtt beszélni.


Elég aggasztó a feleséged viselkedése.Nyilván pár sorban nem lehet emberek életének az évtizedeit, eseményeit leírni,hogy mi miért történik.

Ki miért viszonyul úgy a szüleihez,ahogy.Ezt te látod igazán.

Fölösleges itt most azt taglalni

hogy ki szerint hogy lenne a legjobb, meg hogy csinálná...


A kérdésedből nekem az jött le,hogy megrendültél a feleséged embertelenségén.

Amivel csak annyi a gond,hogy ez az érzés már nem fog elmúlni.


Hogy mit tennék ebben a helyzetben?

Voltak/ vannak dolgok az életben, amihez ragaszkodunk.

Mindegy,hogy az hűség, bizalom, tisztesség , emberség, akármi.

Van olyasmi,ami nélkül nem tudunk normálisan élni és vannak olyanok , amivel nem tudtunk együtt élni.

Ezt neked kell eldönteni.

Tudsz ezek után annyira felnézni még a másikra,vannak e olyan tulajdonságai,tesz e hozzá annyit az életedhez,hogy nagyobb lenne a veszteséged nélküle vagy nem...

2021. márc. 22. 08:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 49/330 A kérdező kommentje:

42


De,kedves barátom, ragaszkodnak. Ne gondold hogy a világ fehér-fekete és mindenki olna mint te. Nagyon is ragaszkodnak ahogy én is.

Ha megtudnák mit akar a kedves menyük, infarktust kapnának. Már akkor nagyon csúnyán elhordták 7 éve, amikor anyósomat akarta otthonba adni.


43

Nagyon ki van nyál a. Akkor te menj oda.

Nem szeretnének menni mert van saját otthonuk amihez ragaszkodnak, saját életük amihez ragaszkodnak és családjuk. Ők sem csészték be anno a szüleiket otthonba, hanem tisztességgel elgondozták.

2021. márc. 22. 09:01
 50/330 anonim ***** válasza:
62%

És kibújt a szög a zsákból.

Minek kérdezel, ha nem érdekel az ellen érv?

2021. márc. 22. 09:02
Hasznos számodra ez a válasz?
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!