Mit tennétek a ilyen helyzetben? Mi van a feleségemmel? Mi lesz ennek a vége?

7 éve az édesanyja lebetegedett, lebénult és egyből azt mondta hogy beadja öregotthonba. Nagyon tisztelem anyósomat és kiváló viszonyom van vele. Mondtam hogy szó sincs róla és én fizetem az ellátását. Úgy is volt.

Hála Istennek anyósom él és a körülményekhez képest fizikailag jól van, megtanult járni valamennyire, csak sajnos demens. De 90-hez közeledve nem csoda. Mindegy is, gondoskodik róla 2 nő felváltva a nap minden órájában.

Most a szüleim betegedtek le. Sajnos édesapámnak légzőszervi és keringési betegségei vannak, édesanyámnak ízületi és csont problémái. Mondtam hogy kell keressek egy személyt aki napi egyszer rájuk néz és esetleg elmegy bevásárolni, vagy megnézni hogy bevették-e a gyógyszereket stb. Hála Istennek amúgy még tudnak magukról gondolkodni annyira, hogy ne kelljen teljes ellátás. Amikor mondtam hogy keresek egy embert, látszott rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet.

Tegnap nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy be kell őket adni egy otthonba.

Rettentő ideges lettem, nagyon összevesztünk, mondtam neki hogy mikor lett ennyire önző és rosszindulatú... Ő meg folyton azt hajtogatta, hogy nem érti miért nem "nyomjuk az öregeket" (az anyjára is értette) egy otthonba, mert nekünk az jobb...Lényeg a lényeg, hogy annyira eldurvult a vita, hogy féltem hogy elvesztem az önuralmam, ezért elmentem otthonról.

Soha nem káromkodtam neki, nem is emeltem rá soha kezet, ezért most hogy elkerüljem hogy tettlegességé vagy trágársággá fajuljon a dolog, inkább elmentem.

Nagyon feldúlt voltam ma egész nap, nem is tudtam dolgozni. Megint vitáztunk egy kört, de ma leléptem még azelőtt hogy átment volna a dolog üvöltözésbe.

Nem tudom mit tegyek... 19 éve vagyunk házasok, komolyabb gondok soha nem voltak köztünk. Az biztos, hogy mindig anyagias volt, de nem viselkedett önzően.

Mi lehet ilyenkor? Különköltözés? Válás? Beszédszünet? Felejtsük el? Tényleg tanácstalan vagyok, ilyen nem történt soha a családunkban...