Nem szeretek a barátom családjához járni. Baj lenne, ha elmondanám?

Budapesten élünk, itt ismerkedtünk meg. Amúgy vidékről származunk mind a ketten.

Nekem a családom nagyon nyitott, befogadó. Mindig jó a hangulat, sokszor vannak nálunk a barátaink, vagy a nagyszülők, testvérek, unokatestvérek. Iszogatunk, társasozunk, kártyázunk, medencézünk, vagy ilyesmi. Ha jó az idő, akkor kint vagyunk, sütögetünk. Nálunk mindig ez volt, így nőttem fel én is, a testvéreim is. Tele volt a ház élettel, jó kedvvel.

Ezzel szemben a barátomékhoz ha megyünk, kb végig a szobájában ülünk ketten. Mert hogy az anyja délelőttönként takarít és olyankor nem szabad kimenni a szobákból, mert nagyobb kupit, koszt csinálnánk csak. Megebédelünk, mindig ugyanazt hétvégente. Szombaton bolognai, vasárnap húsleves, rántott hús és sült krumpli, meg "somlói", ami igazából sima piskóta, csoki pudinggal leöntve (egyikből sem ehetek amúgy).

A szülei külön alszanak, az anyja fent a hálószobában, az apja lent a nappaliban. Ebéd után mindenki elvonul, az apja értelemszerűen a kanapéra, ezért oda nem mehetünk, mert őt már az is zavarja, ha valaki bemegy a konyhába vizet inni és megy a kiabálás, hogy nem hallja a tv-t. Fent szintén csendben kell lenni, mert az anyja este 6-ig alszik ebéd után.

Ráadásul velem még 2 év után is annyira távolságtartóak, mintha idegen lennék... Nem is nagyon tettek azért, hogy kicsit megismerjenek. Ha mesélek magamról, vagy mondok egy sztorit, akkor sokszor azt veszem észre, hogy csak a barátom figyel, de olyan is volt már, hogy az anyja a mondatom közepén felállt, hogy akkor ennyit ettünk, mert ő szedi le az asztalt.

Kis városban élnek, házon kívül sem nagyon lehetne programot szervezni (főleg most).

Most is mennénk Húsvétkor oda, de semmi kedvem. Főleg hogy mondta az anyám telefonba, hogy náluk meg össznépi sütögetés lesz és megy az egész baráti társaság... Előre rosszul érzem magam már, hogy mi ott fogunk szenvedni a barátom szüleinél egész hétvégén, miközben otthon nálunk ő is jól érezné magát, meg én is. Nem szeretnék elmenni, hogy őszinte legyek. Nem azt kérem, hogy ő ne menjen, ilyet soha nem kérnék. De nekem annyira szenvedés ez 1-2 havonta.