Nem szeretek a barátom családjához járni. Baj lenne, ha elmondanám?
Budapesten élünk, itt ismerkedtünk meg. Amúgy vidékről származunk mind a ketten.
Nekem a családom nagyon nyitott, befogadó. Mindig jó a hangulat, sokszor vannak nálunk a barátaink, vagy a nagyszülők, testvérek, unokatestvérek. Iszogatunk, társasozunk, kártyázunk, medencézünk, vagy ilyesmi. Ha jó az idő, akkor kint vagyunk, sütögetünk. Nálunk mindig ez volt, így nőttem fel én is, a testvéreim is. Tele volt a ház élettel, jó kedvvel.
Ezzel szemben a barátomékhoz ha megyünk, kb végig a szobájában ülünk ketten. Mert hogy az anyja délelőttönként takarít és olyankor nem szabad kimenni a szobákból, mert nagyobb kupit, koszt csinálnánk csak. Megebédelünk, mindig ugyanazt hétvégente. Szombaton bolognai, vasárnap húsleves, rántott hús és sült krumpli, meg "somlói", ami igazából sima piskóta, csoki pudinggal leöntve (egyikből sem ehetek amúgy).
A szülei külön alszanak, az anyja fent a hálószobában, az apja lent a nappaliban. Ebéd után mindenki elvonul, az apja értelemszerűen a kanapéra, ezért oda nem mehetünk, mert őt már az is zavarja, ha valaki bemegy a konyhába vizet inni és megy a kiabálás, hogy nem hallja a tv-t. Fent szintén csendben kell lenni, mert az anyja este 6-ig alszik ebéd után.
Ráadásul velem még 2 év után is annyira távolságtartóak, mintha idegen lennék... Nem is nagyon tettek azért, hogy kicsit megismerjenek. Ha mesélek magamról, vagy mondok egy sztorit, akkor sokszor azt veszem észre, hogy csak a barátom figyel, de olyan is volt már, hogy az anyja a mondatom közepén felállt, hogy akkor ennyit ettünk, mert ő szedi le az asztalt.
Kis városban élnek, házon kívül sem nagyon lehetne programot szervezni (főleg most).
Most is mennénk Húsvétkor oda, de semmi kedvem. Főleg hogy mondta az anyám telefonba, hogy náluk meg össznépi sütögetés lesz és megy az egész baráti társaság... Előre rosszul érzem magam már, hogy mi ott fogunk szenvedni a barátom szüleinél egész hétvégén, miközben otthon nálunk ő is jól érezné magát, meg én is. Nem szeretnék elmenni, hogy őszinte legyek. Nem azt kérem, hogy ő ne menjen, ilyet soha nem kérnék. De nekem annyira szenvedés ez 1-2 havonta.
válasza: válasza:Az en kapcsolatomban egyaltalan nem lenne baj, a baratom szerintem magatol mondta volna, hogy o is latja, hogy ez nem eletem legjobb szorakozasa es nem kell (mindig) mennem.
Szerintem ennyi nyitottsag egy kapcsolatba kell.
válasza: válasza:Menjetek kirándulni basszameg xd
Barátodnak nem rossz?
Egyébként 8# vagyok.
válasza:Nem pontos ugyanez, de nálunk is hasonló. A férjemet már egészen az elején invitálta a család mindenre, mindenhová számoltak vele, még akkor is, ha nem lehetett biztosra tudni, hogy el tud-e jönni (ez még akkor, mikor még csak a kapcsolat elején voltunk). Nagyon nyitottak, érdeklődőek voltak vele, köszöntgették születés és névnapján, stb. Ezzel szemben az ő családja úgy kezel engem, mintha nem is léteznék. Nem hívtak meg semmilyen családi eseményre soha, ha a párom hívott, abban sem volt köszönet. AZ apja csak veszekedni tud velem (konkrétan volt olyan, ahol a szakterületem kapcsán ő valamit "jobban tudott, mert látta egy tévésorozatban"), pedig én nagyon illedelmesnek tartom magam. A nagymamája mondogatta mindig, hogy meg akar ismerni, mikor elvitt hozzá, meg átnézett rajtam, rám se pillantott egyáltalán, hozzám se szólt egész végig... Szóval mióta együtt élünk, én egyáltalán nem megyek hozzájuk. Nem érdekel, hogy mennyire illetlen, nem fogok azért szívni, hogy aztán végeredményben senkinek ne legyen jó, mert nyilván nem is igénylik a társaságomat. A férjem se szeret ott lenni, de időnként átmegy őket meglátogatni, én meg, ha épp jófej hangulatomban vagyok, küldetek vele házi sütit, részemről le van tudva ezzel.
Szóval szerintem ne stresszelj rajta, ha ilyen "rendes" családja van, minek kéne, hogy odamenj?
válasza:A szülők nyilvánvalóan nem szeretnek időt tölteni veletek, ha egész napra elvonulnak...
Mindenképp beszélj erről a barátoddal. Kérdezd meg, ő jól érzi-e magát (elképzelhető, hogy pl. szégyelli előtted a családját...).
Ha tartósnak szánod a kapcsolatodat, nem megúszható, hogy évente 1-2 alkalommal ne menj oda te is pofavizitre, mert enélkül nem fogják tudomásul venni a létezésed. De próbáld úgy alakítani a helyzetet, hogy ezt a kellemetlen feladatot a pároddal közösen együtt csináljátok (és nem úgy, hogy te szívességet teszel neki).
Esetleg menjetek csak egy napra (ha nem tudtok visszaérni este 8-ig, másnap reggel is haza tudtok indulni). Sőt, a délutáni szieszta alatt nektek miért is kell otthon ülnötök? Elmehetnétek valahova a környékre kirándulni vagy sétálni...
De ha erről nem tudtok beszélni a barátoddal, akkor nemcsak a szüleivel van gond, hanem a ti kapcsolatotokkal is...
válasza:Mi 10 éve vagyunk már együtt a férjemmel.
Nagyon sok gebasz volt a szüleivel....
De én mindig nyíltan,őszintén elmondtam, hogy miről mi a véleményem.
És ő is.
Egy jó és hosszútávú kapcsolat alapja az őszinteség és az, hogy társadként kezeled a párodat.
Nem szabad a szőnyeg alá seperni semmit sem,mert az csak gyűlik,gyűlik és egyszer azon kapod magad, hogy mindent a fejéhez vágsz.
És ebből lesz a szakítás.
Légy őszinte és közöld vele, hogy mi a szitu.
válasza: válasza:Anyadeknal Covid + party lesz? Okos..
Amugy ha ennyire nem kívánatosak vagytok a párod családjánál mi a fenének mentek?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!