Nem szeretek a barátom családjához járni. Baj lenne, ha elmondanám?
Budapesten élünk, itt ismerkedtünk meg. Amúgy vidékről származunk mind a ketten.
Nekem a családom nagyon nyitott, befogadó. Mindig jó a hangulat, sokszor vannak nálunk a barátaink, vagy a nagyszülők, testvérek, unokatestvérek. Iszogatunk, társasozunk, kártyázunk, medencézünk, vagy ilyesmi. Ha jó az idő, akkor kint vagyunk, sütögetünk. Nálunk mindig ez volt, így nőttem fel én is, a testvéreim is. Tele volt a ház élettel, jó kedvvel.
Ezzel szemben a barátomékhoz ha megyünk, kb végig a szobájában ülünk ketten. Mert hogy az anyja délelőttönként takarít és olyankor nem szabad kimenni a szobákból, mert nagyobb kupit, koszt csinálnánk csak. Megebédelünk, mindig ugyanazt hétvégente. Szombaton bolognai, vasárnap húsleves, rántott hús és sült krumpli, meg "somlói", ami igazából sima piskóta, csoki pudinggal leöntve (egyikből sem ehetek amúgy).
A szülei külön alszanak, az anyja fent a hálószobában, az apja lent a nappaliban. Ebéd után mindenki elvonul, az apja értelemszerűen a kanapéra, ezért oda nem mehetünk, mert őt már az is zavarja, ha valaki bemegy a konyhába vizet inni és megy a kiabálás, hogy nem hallja a tv-t. Fent szintén csendben kell lenni, mert az anyja este 6-ig alszik ebéd után.
Ráadásul velem még 2 év után is annyira távolságtartóak, mintha idegen lennék... Nem is nagyon tettek azért, hogy kicsit megismerjenek. Ha mesélek magamról, vagy mondok egy sztorit, akkor sokszor azt veszem észre, hogy csak a barátom figyel, de olyan is volt már, hogy az anyja a mondatom közepén felállt, hogy akkor ennyit ettünk, mert ő szedi le az asztalt.
Kis városban élnek, házon kívül sem nagyon lehetne programot szervezni (főleg most).
Most is mennénk Húsvétkor oda, de semmi kedvem. Főleg hogy mondta az anyám telefonba, hogy náluk meg össznépi sütögetés lesz és megy az egész baráti társaság... Előre rosszul érzem magam már, hogy mi ott fogunk szenvedni a barátom szüleinél egész hétvégén, miközben otthon nálunk ő is jól érezné magát, meg én is. Nem szeretnék elmenni, hogy őszinte legyek. Nem azt kérem, hogy ő ne menjen, ilyet soha nem kérnék. De nekem annyira szenvedés ez 1-2 havonta.
válasza: válasza:Mintha az én anyósomat írtad volna le... Ő is levegőnek néz, teljesen látszik, hogy zavarja, ha ottvagyok, de ennek ellenére erőlteti, hogy menjek. Ha meg nem megyek, akkor elkezd kombinálni, hogy biztos valamiért megsértődtem. Már 3 éve vagyunk együtt, mi annyival letudtuk, hogy én megyek évente 2x, karácsonykor meg szülinapkor, barátom meg havonta kb. Ha ő megy a szüleihez, akkor én a sajátomhoz, de ő is elég sokszor jön velem. Anyós megértette, hogy nem valami jó társaság, megszokta ezt az évi 1-2 pofavizitet. Nem fogom a hétvégémet olyan helyen eltölteni, ahol érzem, hogy csak púp vagyok a hátukon. Vállald be te is az esetleges konfliktust és menj a saját családodhoz. Tudod egy kapcsolat nem arról szól, hogy mindenhova együtt kéne menni. Vannak ilyen párok, hogy 'jajj mit szólnak ha nem együtt megyünk, hiszen egy pár vagyunk' , nem egy ilyen barátnőm is van. De attól még nem kell mindenki után a kútba ugrani.
Ha nem érzed jól magad, akkor meg kell érteniük, anyósnak és párodnak is, hogy te inkább a saját szüleidet látogatod meg. Lefogadom, hogy így a párod is csak 1 napra megy majd a szüleihez és futni fog hozzád, mert ő sem érzi ott jól magát, csak kötelező a pofavizit.
válasza:Arról nem írtál, hogy hívnak benneteket, hogy "akkor hétvégére várunk benneteket" vagy a párod eldönti, hogy akkora hétévégén megyünk és szól a szüleinek, hogy számítsanak rátok a hétévégén.
Ha hívnak is benneteket, nem örülnek nektek.
Kialakítottak maguknek egy olyan életritmust, amibe ti nem fértek bele és ezen nem is akarnak változtatni akkor sem, ha ti ottvagytok.
Csúnya dolog ez egy szülőtől, de valószínű megkönnyebbülnek, mikor végre hazamentek és nekik folytatódik a saját életük nélkületek.
Ezekkel a látogatásokkal mindenkinek rosszat tesztek.
Nem örülnek a szülők sem és ti sem.
Elég lenne félévente menni.
A szülei hívnak minket, nem mi járunk hívatlanul a nyakukra.
A barátomnak nem sok a családom, mert nálunk a ház úgy van kialakítva, hogy a -1. és a földszint az egy nagyobb nyitott tér, ott szokott lenni mindenki általában, ha jönnek hozzánk. A fenti részen pedig vannak a hálószobák, dolgozószoba és az egy csendesebb rész, nem hallatszik fel nagyon semmi hangzavar. Ha valaki elvonulna, akkor felmegy és ennyi, senki nem csinál belőle ügyet.
Ha megyünk közösen hozzánk, akkor is mindig az van, hogy maradunk még 2-3 plusz napot, mert jól érezzük magunkat, vagy mindig van valami egyéb, amin maradni szeretnénk és a barátom is teljesen felszabadult. Ha pedig náluk vagyunk, kb a vasárnap reggelt várja, hogy indulhassunk már haza, előre összepakolja a bőröndöket, hogy már csak a kocsiba kelljen őket tenni, stb.
válasza:Nem kell menned. Én sem jártam az exem családjához, mert utáltam ott lenni.
- hiába próbáltam nyitni feléjük, merev elzárkózás
- ha nem ettem a kajából megsértődtek - tudták, hogy diétáznom kell, és nem jókedvemből utasítom vissza -, pláne, mikor elővettem a saját ennivalómat :D (érdekes a párom családja megérti, mi a szitu és nem problémáznak ezen)
- a program abból állt, hogy az exem elvonult apjával a kocsit intézni meg kertet, én meg ott ücsörögtem anyjával és hallgattam a hülyeségeit (komolyan, minden szrban hitt)
- plusz - és ez nagyban hozzájárult a szakításhoz - folyamat térítettek. Nem értették meg, hogy NEM fogok megkeresztelkedni, nem lesz templomi esküvőm, az ő kedvükért pláne nem
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!