Más is úgy gondolja, hogy a mozaikcsalád olyan, mint egy kirakó, ami nem akar összeállni?

Mozaikcsaládban nőttem fel. A felszínen kívülről okénak tűnhetett, de nem volt az. Az így nyert tesókat szeretem, a mostohaapám utáltam, de megtanultuk ignorálni egymást.

Itt az a baj, hogy a gyereknek ebben semmi buli nincs, ha az egyik szülő nem brutálisan alkalmatlan, bántalmazó, alkesz, akitől jobb szabadulni. Kap egy idegent a nyakára a szeretett szülő helyett. Elvárják, hogy jó képet vágjon hozzá, új szabályokhoz alkalmazkodjon, vagy néhány esetben erőltetik, hogy szeresse is a mostohát. Össze-vissza rángatják, hogy most apunál van hétvégén, most anyunál... Teljesen abszurd elvárni egy gyerektől, hogy ezt helyesen és jól kezelje minrlden alkalommal, még neked is nehéz, pedig 20 éves vagy.

Külfoldieket ismerek, legalabbis netrol😊.

Nagyon fontos, hogy akik elvaltak ott apa-anya valoban lezart kapcsolatban, intelligens szuloparkent letezzen. Tiszteletben tartva mindket fel uj parkapcsolatat is.

Az új társ eseteben meg nagyon fontos, hogy ne akarja atvenni a biolgiai anya vagy apa szerepet es ne akarja nevelni a nem sajat gyerekeit. Ez termeszetesen csak akkor lehetseges, ha a biologiai anya es apa neveli a gyermekeit es egyfajta nevelesi elv menten osszhangban (lasd ujra ott vagyok, hogy szulokent normalisan egyuttmukodnek es mukodnek). Ugyanis leggyakrabban idehaza ott a baj, hogy ha apu/anyu lelep ahelyett hogy a nevelesben resztvennenek ok lesznek pl. a kenyeztető tavoli idealizalt szulo, aki pl jon kethetente es elviszi szipiszupi gyerekprogramra a gyereket, mig a masik fel megszakad egyedul a hetkoznapok mokuskerekeben a ne csinald ezt csinald neveloi szerepben. Vagy masik tipikus vagy netan ehhez meg hozzaadodo eset, hogy az egyedul evo szulo a gyerekkel nem neveli a gyereket csak karpotolni akarja o is a valas miatt es amikor ebbe beerkezik egy uj par, aki latja hogy a gyereknek mindent szabad, minden ra can hagyva es netan o csak a lasd el szivem az en gyerekem vagy viritsd a lovet, de nehogy raugass, ha valami nem tetszik esetek jonnek...es mar kesz is a katasztrofa. Hiszen egy nevelőanyunak/apunak se kotelessege elturnie, hogy a masik gyereke semmibe veszi, osszepiszkolja a lakasat, felesel. Csak hat ha a biologiai szulok nem szulokent viselkednek a valast kovetoen, akkor esely sincs egy idealis jol mukodo vagy legalabb alapszinten mukodo mozaikcsalad kialakitasara.

Magyarorszagon a tipikus az, hogy valas utan evekig megy a sardobalas, szemetkedes, a gyerek masik szulo ellen hangolasa, aztan meg hirtelen jon egy uj parkapcsolat es ott meg azonnal ra esz nyomva minden szabaly vagy epp elelnkezoleg nyugodtan o is lenyomhat egy szamara eredetileg idegen de megiscsak felnott es a szulonek kedves tars embert.

Azt vegkepp nem ertem, nalunk honnan jott az az iranyzat, hogy gyerekkent valaki azt mondja nekem a biologiai apam uj noje vagy biologiaiapam uj pasija az senkim/idegen/nem erdekes. Alapjaraton ha egy uj kozossegbe kerul valaki, akkor se a tanarainkra, osztalytarsainkra, kesobb fonokeinkre, munatarsainkra, vagy egy sima befizetett nyaralasos utazaskor az utitarsainkra, se mondjuk, hogy o nekem vaidegen lesza...om mint pofazik, nemhogy arra, akit a szulom elettarsaul, szerelmeul valaszt es egy kozos otthont kell megosszak vele. Sok olyan helyzet van az eletben, amikor nem valaszthatunk lasd kollegium lakotars, alberlet masokkal, irodaban a munkatarsak vagy a fonokeink megis megtanuljuk kezelni a helyzeteket es nem az vezerel minkt, hogy de o nem az anyam nem az apam.

Amit en lattam idehaza ott mondjuk azok a gyerekek akik bunkok voltak a neveloszuleikkel azok alapbo is bunkok barmilyen emberrel, aki szabalyozni probalja oket (tanar, fonok, rendor, biztonsagi or), igy lehet ezeknel egyszeruen a valas utani vagy mar elotti "nem neveles" a ludas.

Lenyeg egy mozaikcsalad nem ossze nem allo kirako, hanem akkor nevezheto mozaikcsaladnak, ha helyukon vannak azok a kis mozaikdarabkak es mukodik. Ha nem, akkor az egy elcs..szett semmi. Vergodo emberekkel.

Biztos működhet normálisan , de ritka. Nem volt ez nálunk se másképp. 13 voltam mikor elváltak a szüleim, tesómék 11 és 9 évesek. A “jó édes “ anyánk ott hagyott bennünket , mert fontosabb volt a himbilimbi, mint a 3 gyereke ... amgy se kifejezetten egy anya típus , de végül csak lett új pasija és született még egy gyereke..nyilván neki csak ő a fontos. Az élettársa unszolására felkeresett minket , de maradjunk annyiban elég felszínes a viszony ... viszont nagyon jól elő tudja adni magát másoknak mennyire szeret minket . Időközben apám is újra nősült a párjának is van két fia. Apát a rózsaszín köd teljesen el borította és mindig az volt , amit mostohaanyám akart. Konkrétan ellenünk fordította a saját apánkat. Jó pár évig így éltünk , de mindnyájan megléptünk olyan hamar ahogy csak tudtuk. Azóta apa ezt belátta és bántja a dolog, de mai napig fontosabbak mostohaanyám fiai , mint mi.

29/L

57-és vagyok. Igazán nincs mit. Utólag azt gondolom sokat tanultam belőle . Valamennyire békesség van mióta felnőttünk és megállunk a lábunkon, de nyilván a tüske örökre megmarad .

Jelenleg 12 hetes kismama vagyok, bízok benne , hogy nem leszek ilyen szülő. A párom sokat segít mindenben , úgyhogy nem panaszkodok. :)