Fiatalok, terveztek a jövőben családot?

A házassággal úgy vagyok, hogy számomra nem olyan fontos, én így is szeretem a páromat és így is összetartozunk, de volt már róla szó, mert sok dologban "hasznosabb" és könnyebb, ha házasok vagyunk.

Gyereket viszont semmiképpen nem. Mióta az eszemet tudom azóta tisztában vagyok azzal, hogy soha nem fogok szülni és ebben csak napról-napra egyre biztosabb vagyok, főleg mikor úton-útfélen hisztiző, üvöltöző, szófogadatlan, bolt közepén hason vergődő és egyéb gyerekeket látok. Na akkor azért hálát adok, hogy nekem ilyenekkel nem kell szenvednem.

Nem nekem való, nem lenne hozzá türelmük, a hisztitől, bőgéstől 5 perc alatt felmegy a pumpám, szeretem a nyugodt, viszonylag stresszmentes életünket, hogy azt csinálunk és akkor, amit és amikor akarunk. Semmi kedvem hónapokon vagy inkább éveken át éjszakázni és nem aludni egyhuzamban pár óránál többet, mint ahogy a gyerekes ismerőseink 99%-a. Nem akarok állandóan egy gyerekhez igazodni, aggódni, stresszelni, idegeskedni, se egy valag pénzt elkölteni rá. Azt a pénzt költöm inkább magunkra, arra hogy utazzunk vagy bármi mást csináljunk, amit éppen akarunk. Na meg soha nem kínoznám a testem egy terhességgel és szüléssel, annál "többre" tartom semmint hogy ilyen szenvedéseknek kitegyem. Rengeteg erőm és energiám van abban, hogy úgy nézek ki (vagyis a testem), ahogy. Nekünk így teljes és boldog az életünk, egy gyerek ezt csak tönkre vágná, így hát nem lesz.

A 32-t mintha én írtam volna, annyi különbséggel, hogy mi már összeházasodtunk, de igazából nem kimondottan azért, mert mindketten hú de nagyon akartunk, csak sok ügyintézés és procedúra valóban könnyebb, ha papíron házasok vagyunk. Amúgy is együtt akarjuk leélni az életünket, szóval nem volt ellene különösebb kifogásom, végül is örülök, hogy így döntöttünk. :)

A gyerekvállalással kapcsolatban viszont egy az egyben így érzünk mi is, mint amit a 32 leírt. Egyszerűen képtelen vagyok hosszabb távon elviselni a gyerekbömbölést vagy épp hisztit, minimum 8 órát aludnom kell, ahhoz hogy kiegyensúlyozott legyek, az hogy néha ez nem jön össze, nem a világ vége, na de akinek kisgyereke van annak ez jó ideig nem fog összejönni. Nincs se türelmem, se idegrendszerem hozzájuk, inkább éljük a saját kis életünket a férjemmel, szabadok vagyunk, nincs a nyakunkon egy kölyök, akinek a felügyeletét mindig meg kell oldani, ha valahova mennénk, nincs olyan gond, hogy mennénk akárhova is, de nem lehet, mert hát a gyerek stb stb. Nálunk a gyerekes rokonok/barátok/ismerősök túlnyomó többsége folyamatosan csak panaszkodik, hogy így meg úgy tele a töke, fáradt, idegbeteg, stresszes és még sorolhatnám. Sokan el is váltak a gyerek születését követő 1-2 éven belül, hát köszi, de valahogy nekem ezek közül egyik sem hiányzik, nem vagyok én saját magam ellensége.

25 ferfi vagyok: szeretnek gyereket, de elobb egy par eve jol mukodo parkapcsolatot szeretnek. Ha ez meglenne mar most keszen alnek ra. Jelenleg semmilyen kapcsolatom nincs. Ha az asszony nem szeretne gyereket akkor nem eroltetnem, csak egyszer elmondanam az erveimet. Elofordulhat hogy nem lesz gyerekem. En ezt kudarcnak elnem meg. Szerintem hatalmas szuksege van a vilagnak gyerekekre es jo szulokre.

33: Tiszteletben tartom a velemenyed. Semmi baj nincs azzal ha nem akarsz gyereket, de nem kene igy gondolkodni foleg nem igy megnyilatkoznod az anyakrol. Ha valaki jo anya az onmagaban hatalmas eredmeny, az igenis vitte valamire. Raadasul az anyasag mellett is elerhet sokmindent. Fontos hogy a szulok foglalkozzanak a gyerekekkel, de azert ha nagyobb a gyerek sokmindent csinalhatnak. A fozesre pl. Van egy csomo alternativa, meg lehet oldani kozosen a hazimunkat is.

"simán lehet hogy becsúszik..."

Attól, hogy becsúszik még nem kötelező megtartani, főleg ha valaki nem akarja. Ezt nem is értem. Ha nálunk csúszna be egy gyerek, első dolgom lenne abortuszra időpontot kérni, eszembe nem jutna megtartani, csak mert besikerült.

"Valahol olvastam, hogy a megszülető gyerekek 40%-a nem tervezett gyerek."

Kíváncsi lennék én arra a statisztikára, mert ez szerintem erős túlzás. Aki nem akar gyereket semmiképpen, az akkor sem fogja akarni, ha mégis becsúszik, hanem elmegy abortuszra. Biztos van, aki mégis meggondolja magát és bevállalja, de hogy ez nem 40%, na az is biztos. Esetleg úgy el tudom képzelni, hogy amúgy is terveztek gyereket, csak nem akkor, így hát végtére nem tervezett volt, de ahol egyik fél se akar gyereket és mégis összejön, ott kötve hiszem, hogy a többség akarata ellenére bevállalja.

Házas vagyok, gyerek nem lesz.

Amúgy egy megjegyzés erre a lehet, hogy becsúszik dologra: Hát nálunk becsúszott védekezés mellett és egyetlen pillanatig nem hezitáltam az abortuszon, sőt. Minél előbb túl akartam lenni rajta, meg sem fordult a fejemben, hogy megtartsam, mert soha nem akarok gyereket, semmilyen körülmények között. 2021 van, attól hogy valaki terhes lesz, nem jelenti automatikusan, hogy meg is kell szülje, szerencsére abortusz is van a világon.

Gyerek kizárt. Házasságot szeretnék, de nem prioritás az életemben az se.

28N

26 éves koromig én is ugyanígy meg voltam győződve arról h nem akarok gyereket soha, mint a hozzászólók 90%a. Én sem bírtam a bogest, furán néztem az üzletben a magukat csapkodo gyerekekre stb stb Aztán miután a párommal a kapcsolatunk eljutott egy szintre, ő már mondogatta nagyon h gyereket szeretne, ne huzzam már az idot. Tulajdonképpen beadtam a derekam, de ennél jobb dolog a világon nem történhet egy nővel. Az hogy most itt szuszog, egy csoda. Sosem gondoltam hogy valaha ezt fogom mondani, de így van! Nem mondom hogy nem hiányzik mikor egy évben 4-5x utazgattunk europan belül és kívül, de pár év múlva már ez sem lehetetlen 😊

Ettől függetlenül vallom, hogy van aki nem erre születik. De szomorú hogy ilyen sokan írjátok, h nem szeretnétek. Tudom tudom sokan vagyunk, csak sajnos a legszegényebb részeken, ahol kellene, nem így gondolkoznak.