Mit tegyek? Úgy érzem, nem bírom tovább ezt a sok fájdalmat már...

Jövőhéten fognak császározni, 38 hetes kismama vagyok. A férjem elvonókúrán 2 hónapja, az is nagyon megviselt, de legalább elment, mert mondtam neki, hogy ha nem teszi, elhagyom és nem fogja látni a babát. Viszont ez még nem volt elég fájdalom, ekkor nem tudtam, hogy rosszabb is jöhet... 2 hete meghalt apukám, váratlanul. Nem tudom elfogadni, hogy többet nem jön, nem járkál, nem létezik... Nagyon hiányzik. Azóta teljesen magamba zuhantam, nagyon depressziós vagyok. Hallgatom anyukám mennyire szenved, ordít utána. Kiabálja, hogy miért hagytál itt, mikor örömöt vártunk ,s bánatot kaptunk. Félek, hogy még neki is baja lesz. Teljesen összetörtem lelkileg. Nem tudom, mihez kezdjek. Nem tudom elfogadni, hogy elment apukám és nem élte meg az unokáját. Mindemellett köhögök is allergiás alapon, mintha mindent rám adott volna az Isten. Nagyon erős személyiség vagyok, mindent kibírtam idáig a baba érdekében, hálistennek ő egészséges. de most teljesen pesszimista lettem, nem tudok semmi jóra számítani, és már arra gondolok, hogyha meghalok a műtét közben, az sem lenne csoda. Nem tudom mitévő legyek. Nem vagyok képes ennyi fájdalmat feldolgozni. Teljesen depressziós lettem, eltávolodtam az emberektől, barátaimtól is, hiába keresnek, nem érdekel senki sem, rosszul vagyok, s halálfélelmem van.