Mennyi idős korodban vinnéd el először a gyerekedet misére a templomba?

"És aki viszi a gyereket, ír elő dress code-ot neki a templomba?"

Még mindig nem vagyok vallásos, de ha az lennék, akkor természetesen írnék elő valamilyen normális "dress code-ot". Nem öltönyt, de viszonylag alkalomhoz illő ruhát igen. Haspólóban meg miniszoknyában nem illik ilyen helyre menni semmilyen korban, de farmer-pólóban ma már szerintem nyugodtan lehet menni.

Ha lenne gyerek sem keresztelném meg, mert minek?

Majd ő eldönti, akarja-e.

Én nem származom túl vallásos családból, párom viszont igen. Mindkét oldalba van belátásom.

Én áldoztam és bérmáltam is, semmit nem erőltettek szüleim, nekünk ez itt vidéken olyan dolog volt, hogy a sulival együtt járt, mentünk hittanra stb. nem volt rossz.. Arra volt jó, hogy saját magam találtam meg a hitemet, olyannak láttam, ami nekem szép és jó. Ugyan ha misére nem is jártam gyakran, nekem mást jelentett a vallásom. Imádkozni imádkoztam szeretteimért, meg "beszélgettem" néha 1-1 ima alatt én ezt így fogtam fel gyerekkorom óta.

Na most. Összeismerkedtem barátom családjával, akinek vallásos a családja. Kötelező volt náluk minden vasárnap misére menni, mai napig az, mennie kell az egész családnak. De ezt úgy, hogy ha mi külön ketten mentünk, rákérdeztek otthon, ki volt az atya, mit mondott.. Én ezen olyan szinten meglepődtem, mert én így ezt sose csinálnám. Ugyan nem kerültem távolabb a hitemtől, de az Egyháztól úgy érzem, igen.. És lehet le fognak most pontozni páran, ez az én véleményem. Nekem ne mondják meg, hogy én hogyan akarjak hinni, ne nyomassák rám. A gyerekeik olyan tudatban lettek nevelve, hogy házasság előtt nem élhetnek együtt párjukkal, nem is aludhatnak együtt stb. de ezt így szigorúan véve. Nagyon aranyosak szülei, én jól kijövök velük, de látom, hogy a gyermekeiknek ezek mit okoztak. Beszéltek velem, elmondtak egy csomó mindent.

Mindannyian úgy gondolják utólag, hogy nem fogják ezt a gyerekükre "erőltetni", ha a gyerek szeretne jönni jöjjön, először értse meg, alakítsa ki a saját kis hitét én is így gondolom. NEM mondom, hogy mindenki rosszul teszi aki így teszi, de néha a gyerek-szülő kapcsolatra ez kihatással lehet és a gyerekben hatalmas megfelelési kényszert kelt.

Soha nem vinném magamtól, max ha ő kéri, mert kíváncsi rá.

Engem erőltettek erre szüleim, mai napig nem tudom minek. Sima hittan elég lett volna, csak az ált. műveltség miatt, de akkor már érinthettük volna a többi világvallást is. Én rühelltem ott ülni. Untam és elcseszte a vasárnapomat egy olyan dolog, amiről már akkor tudtam, hogy egy logikátlan baromság ordító ellentmondásokkal.

#33 De ezt úgy, hogy ha mi külön ketten mentünk, rákérdeztek otthon, ki volt az atya, mit mondott.

Gondolod, hogy ezt csak azért kérdezik, mert ellenőrizni akarják, hogy voltatok-e templomban?

Én vallásos családban nőttem fel, de egy ideig én sem jártam templomban, mert nem jelentett nekem semmit, aztán történt velem valami, amitől igazán megtértem, és azóta minden vasárnap elmegyek szentmisére, és élvezem is a szertartást.

Tőlem is meg szokták kérdezni a szüleim, hogy mit mondott a pap, de azért, mert érdekli őket és nem azért, mert ellenőrizni akarják, hogy voltam-e szentmisén.

"És aki viszi a gyereket, ír elő dress code-ot neki a templomba?"

smart casual dresscode. Én is így megyek munkahelyre, utcára, templomba is.

Sosem :)

Ateistának neveltük