Mi az a mondat, amit gyerekkorodban leginkább utáltál hallani a szüleidtől?

Szerintem ..... , de persze ez a te döntésed.

Ha más volt a döntésem, természetesen hatalmas duzzogás következett.

"ne foglalkozz vele/velük", amikor beszámoltam nekik arról, hogy az iskolában a mentális betegség határáig baxtatott a tanárom és az osztálytársaim. Néha desszertnek még jött hozzá egy kis "bezzeg az xy-nak mennyivel rosszabb, és ő mégsem hisztizik". Számomra ez a tanács egyenlő azzal, hogy "én személy szerint pont lexarom a problémád, úgyhogy te se vegyél róla tudomást, úgy egyszerűbb". Mondjuk arról nehéz lett volna nem tudomást venni, mikor féltéglával dobáltak, de mindegy is.

A másik pedig a "lány létedre ilyen koszban élsz/nem mosogatsz el/elnézed, hogy nő a gaz a kertben?", apám részéről. Mintha csak amiatt, hogy X kromoszómát adott nekem már az egyetlen dolgom az életben a házimunka lenne. Természetesen amellett, hogy kitűnően tanulok, sportolok, zenélek, különórákra járok. Végül is a lányoknak több, mint 24 órából áll a nap.

Épp hogy hazaértem suliból, erre anyukám : “ lecke van ? “ . Így kell megutáltatni a gyerekkel a tanulást.

Apukámtól ezt utáltam a legjobban : “ Azért. “ Normális kérdésre sokszor ilyen választ kaptam.

Hozom a fakanalat...

Persze soha nem kaptunk ki, csak fenyegetés volt, de úgy féltünk tőle 😀

Szerintem majdnem mind elhangzott.

Amit még nagyon utáltam az, "Xy meg tudja csinálni hiszti nélkül."

Aztán xy anyja fb-on odakommentelt a képe alá viccesen valami olyasmit "Hogy hiszti nélkül is mehetne a vásárlás is".

Te szerencsétlen.

Ezt mind olyan megvetéssel és lenézéssel, hogy a mai napig sírhatnékom van tőle.