Érthető, hogy nem akarok így részt venni a családi fotózáson?
Apukám 4 éves koromban elhagyott minket. Nem csak anyát, engem is. Egy másik nő miatt (vagyis lebukott, hogy megcsalta anyát, és anya mondta ki 2 hónap huzavona után, hogy váljanak el). Én nagyon apás kislány voltam, utána egyik pillanatról a másikra eltűnt az életemből... Összeköltözött a szeretőjével, aki nem engedte neki, hogy felhívjon, vagy találkozzon velem, a gyerektartást is a nagyszüleimen keresztül kapja az anyám a mai napig... Nem volt se közös karácsonyozás, vagy szülinapozás, sosem lehettem náluk, mert a "nője" közölte, hogy neki nem kell oda gyerek, ő a csendet szereti. Minősíthetetlenül viselkedett velem, bármikor látott, vagy találkoztunk, végül addig rágta az apám fülét, amíg nem lett két féltestvérem... Slusszpoén, hogy amíg ő mindenkinek áradozott személyesen és online is (Facebookon), hogy mennyire boldogok és mekkora a szerelem, az apám hetente többször hívta telefonon az anyámat, hogy váljon el a nevelőapámtól, kezdjék újra, ő bármikor otthagyja a nőt anyáért cserébe, anyának ez egy szavába kerül. És ez ment éveken át.
Most 20 éves vagyok, a két másik gyerek 14 és 6 évesek. Karácsonyi ajándékként a nagynéném kitalálta, hogy adjuk azt a nagyinknak, hogy egy fotós barátnője csinál rólunk, unokákról pár képet és azt kereteztessük be. Mondtam, hogy én ezen nem szívesen vennék részt, mert nem fogok olyan gyerekek között boldogan mosolyogni, akiket amúgy nem is ismerek (a kisebbet talán 5-ször, ha láttam eddig). A nagyim is tudja, hogy mi a helyzet, ő is inkább felém húz, születésnapokon és karácsonyon kívül nem igazán látja a másik két gyereket (pedig egy városban élünk mind). Ráadásul nem is vagyok híve a "van egy fotós barátnőm, gyorsan lefotóz" című dolgoknak... Két embernek engedem, hogy fotózzanak, mert nagyon kényes vagyok arra, hogy nézek ki képeken.
Nagynéném most duzzog, hogy ez pedig milyen jó ajándék lett volna és hogy örült volna a nagyink ennek... Mondtam, hogy nyugodtan csinálják meg a képeket az unokatestvéreimmel, meg a másik kettővel, nem fog zavarni egyáltalán.
válasza:Én megértelek!
Hasonló helyzet volt nálunk is, ugyanígy karácsonyi fotózás, nem normális családdal
Azért utasítottam vissza, mert nem vagyok hajlandó azt mutatni bárkinek is egy fotón, hogy az én családom tökéletes, miközben nincs köztünk jóformán még normális emberi kapcsolat sem.
Tisztán látod az egészet, ne aggódj!
válasza:"Összeköltözött a szeretőjével, aki nem engedte neki, hogy felhívjon, vagy találkozzon velem, a gyerektartást is a nagyszüleimen keresztül kapja az anyám a mai napig."
Kislány, ébredj fel! Az apád 103%-ban a felelős ezért. Eddig olvastalak egyelőre, de ezt le kellett írnom. Én ugyanilyen gyerek vagyok csak már felnőttem és tudom, hogy ilyen nincs.
válasza:Sokáig gondolkoztam, mit is írhatnék. Nagymamaként válaszolok.
Nálunk úgy volt, a te gyereked, az én gyerekem, a mi gyerekünk. Nem igazán volt jó a gyerekek kapcsolata. Férjem halála után a hagyaték miatt egyik gyerek sem beszél a másikkal.
Nem vagyonokat örököltek. Tudod, szülőként, ez iszonyatos fájdalom. Önmarcangolás, mit csináltunk rosszul. Ezek szerint mindent.
De! Ők akkor is egyvérből valók, és a szülők bűnéért nem lenne szabad eldobni a testvért, nagyszülőt. Bánt...tudom. Talán értékeld át magadban, olyan nagy kérés-e.
válasza:Úgy értem, hogy rajta lennél te, a féltestvéreid és a nagynénéd gyerekei. A nagynénéd valaminek meg akar felelni, amiatt akarja a jó család képet mutatni, vagy csak szimplán önző, és ezt az ő ötletét megvalósulva akarja látni. Emiatt ő téged érzelmileg zsarol.
Te ennek nem vagy köteles engedni. Én nem engednék. Ha a nagyi feléd húz, akkor ezt mondasd ki vele a nagynénéd felé! A jelen helyzet egyedül apád felelőssége.
válasza:Végigolvastam. Érthető igen, de ne tedd. Azok a gyerekek a féltestvéreid. A nagymamádnak ugyanolyan unokái, apád részéről. A gyerekek nem bántottak téged, te nem bántottad őket. Lehet, hogy rajonganának érted. Nekem is van egy féltestvérem. Ő az elején míg baba voltam szeretgetett, aztán eltaszított. Én akartam volna őt... Nekem a fejemben nem volt az soha téma, hogy egyik szülőnk nem ugyanaz. Sokkal öregebb mint én, felnőttek voltunk amikor a szülőnk halála miatt találkoztunk. Évtizedek múltak el és megmondta, hogy neki miattam kellett elköltözni (ő felnőtt volt már, én akkor megszülettem). Ellenpélda a nagybátyám gyerekei, ott a nagyobbik nagyon szereti a fél kishúgát (50 és 40 éves nőkről beszélek:-).
Szóval érted, ti gyerekek nem tehettek semmiről, és akár jóban is lehetnétek. A mamátoknak ez boldogság lenne, hogy felnőttként is számíthattok egymásra ha úgy alakul. De nagyon nehéz helyzetben vagy. Én már csak azért tudok erről így írni, mert minden szülőm halott rég és én már csak visszanézek az eseményekre.
Ha össze tudod magad szedni lelkileg, akkor a haragot zárd ki és menj el a fotózásra én azt javaslom neked.
Nekem ők egyáltalán nem a testvéreim.
Sosem volt velük semmiféle kapcsolatom, nem ismerem őket, ahogyan ők sem engem. A 6 évesnek tavaly karácsonykor próbálták magyarázni, hogy én amúgy ki is vagyok, csöppet sem volt kellemetlen... A 14 éves meg egy igazi paraszt gyerek (szimplán bunkó, nem kell a kamaszkorra fogni).
Ezzel szemben a legjobb barátnőm 4 éves ikerhúgai az óvodában engem is "testvérükként" emlegetnek, már többször aludtak nálam itt Budapesten (egyetem miatt lakom itt az idő nagyobb részében). Szóval sokkal hamarabb mondom őket a családomnak, mint az apám gyerekeit, akiket még ő maga sem akart.
Ráadásul az örökségen már itt is ment a vita, úgy, hogy még a dédszüleim is élnek. Mert ahogy megszületett az első gyerek, a nő még a kórházból sem jött haza, már felhívta a nagyszüleimet, hogy akkor így most az örökség hogy is fog alakulni, én fogok-e egyáltalán örökölni abból a családból így, hogy lett fiú unoka is?! (nem egy észlény szegényke, gondolta, hogyha majd lesz náluk fiú gyerek, ő örököl mindent)
Meg utána is még hónapokig ment az, hogy apa írjon végrendeletet, amiben az én nevem említés szintjén se szerepeljen, meg ilyenek. Pedig apámnak konkrétan az autóján kívül semmije nincsen, sokkal többet kapok én az anyámtól és az ő családjától.
válasza:Persze a duzzogó nagynénit oltsd le, ő azért nem szereplő ebben a sztoriban, inkább segítő diplomata legyen, nem duzzogó idióta.
Persze, hogy nem normális aki ilyet beszabályoz, de ha én látni akarlak téged azt ember nem akadályozza meg csak, ha rám zárja a pinceajtót. Talán a gyerektartást sem az apád fizette, hanem a nagyanyád, hogy apád ellen ne induljon büntetőeljárás. Így kaptam én is nagymamámon és nagynénémen "át" a gyerektartást. 7es voltam.
válasza:Az apád egy szemét hogy otthagyta a családját egy ilyen nőért.
Ne vegyél részt egy ilyen családi fotózáson, én egy ilyen apával amúgy sem tartanám a kapcsolatot, se a nőjével és annak kölykeivel
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!