Már ötletem sincs rá mit tehetnék! Most menjünk értük vagy ne?

Hasonló helyzetben voltunk mi is, csak nagyanyánkkal. Nagynéném pénzes pasija rászoktatta, hogy elmegyünk a mamáért (70km-re lakott), meg vissza is visszük a mamát. Megjegyzem, ingyen utazott, és csak a kényelem, nem fizikai problémák voltak az okok. De aztán mindkét család anyagi helyzete is negatív irányba változott, ráadásul családi ünnepeken, készülődés közben azért addig is elég macerás volt, hogy valakinek el kellett mennie érte, utána meg pihenés helyett őt visszafuvarozni. Ő nem zavartatta magát, és megmondta, ha nem megy érte senki, meg nem is viszik vissza, ő nem is jön. Hát maradt. A jót könnyű megszokni, a párod meg jól elkapatta a családját. Mondjuk értelmes, belátó ember meg nem él ezzel vissza...

nem lesz könnyű kör, de nemet kell mondani. Nektek is pénz+idő...

8:12 igazad van.

Ha most nem tudjátok leállítani, akkor ez egyre rosszabb lesz. Sajnos sok pasit ismerek, aki ilyen, hogy nem tud nem-et mondani a családjának. Ezen szerintem nem nagyon lehet változtatni, mert ha bármi gond lesz később, te fogod visszakapni, hogy miattad van :-((((

8:12

Igy igaz.

A ferjedet leallitani nem lehet, ne probald ugy kezelni, mint 1 egy gyermeket, de mint irod mar elkoltoztok, tehat mar kibirhato.

A masik, hogy Te a Ferjeddel kotottel hazassagot es nem a csaladjaval!

Ez azt jelenti, hogy Te nem foglalkozol a csaladjaval, elturheted, de ne avatkozz bele a dolgaikba, amikor megkerik a Ferjedet, az az O dolga, mivel az O csaladja,

S az O penze is.

Nagymama, nagybacsi. Nem lehet, hogy idosek es betegek?

A Ferjed adta ezt a lehetoseget, a Ferjed szoktassa leis

Oket, de ne Te legyel a rossz, a gonosz!!!

Vagy kerjen "fuvar" dijt, ezt meg "viccesen" is eloadhatja, de ez mar az O dolga!

"A masik, hogy Te a Ferjeddel kotottel hazassagot es nem a csaladjaval!"

Ez ugyan szó szerint igaz, de azt a következtetést levonni belőle, hogy a házastársi kötelék erősebb, mint a vérségi, egy ős-tévedés. Ez csak a gyakorlatban derül ki. Az emberek a párjukat le tudják cserélni (főleg a mai világban), a szüleiket, testvéreiket nem. Ezért nagyon fontos, hogy milyen viszonyban vannak egymással.

Aki pedig párt választ, az igenis választja a párja családját, gondjait, kapcsolatait is. Azért, mert kimondják, hogy ezentúl együtt fognak élni, nem szűnik meg egyikük múltja sem. A körülményeik változnak. Milyen mértékben és merre, ezek a kérdések.

Ebben az esetben a kérdező párja felvett egy áldozati magatartást, amit a családja kihasznál. (Köznyelven: lúzer.) Ez nem fog automatikusan megváltozni attól, ha külön költöznek. A cseszegetés sem mindig vezet eredményre, ráadásul van egy olyan felhangja is, hogy nem fogadom el a másik embert ilyennek, meg akarom változtatni. (Ami más szavakkal azt jelenti, hogy nem is őt szeretem, hanem egy olyan emberré akarom átgyúrni, akit majd jobban tudok szeretni.) Ezek kemény szavak, tudom, ám az igazság kimondása sokszor maga is gyógyító erő. (Ha tévednék, semmi baj, akkor hatástalan lesz, hiszen nem igaz.) :P

Mit lehet tenni?

1, Elfogadni. (Nem jó, mert a kérdezőt zavarja, sőt hó végén pénzszűkét okoz.)

2, Cseszegetni. (Nem jó, a fentiek miatt.)

3, A kérdezőnek lélekben megerősödni, hogy már ne zavarja ennyire. (A hogyan-t nem tudom, ehhez túl kevés az infó.)

4, A párjának megváltozni. (Ez lenne a járható út, de kívülről ráerőltetni valakire egy változást nagyon nehéz és nem kifizetődő, mindenkinek magának kell akarni a változást.)

Mit tennék én? Kommunikálnék. Elmondanám, veszekedés és nyomásgyakorlás nélkül, hogy mennyire zavar ez engem, milyen rossz, amikor hó végén úgy érzem, e miatt nincs elég pénzünk másra. Nem veszekednék, nem kérlelném, nem utasítanám, nem lennék erőszakos. Akárhányszor előjön ez a rossz érzés, mindig elmondanám. Sokszor. Aztán kiderülne, szeret-e annyira, hogy zavarja őt, ami nekem ennyire rossz? Ez egy nehéz döntés neki, hiszen a másik oldalon ott a családja iránti szeretete. Ha megértené, hogy hosszú távon nem tesz jót nekik se azzal, ha hagyja magát kihasználni, könnyebb lenne.

Én tényleg így látom. Nem csupán neki rossz ez a helyzet, hanem a családjának is, akik így elkényelmesednek, kiszolgáltatottak lesznek. Mert akit sokáig kiszolgálnak, az végül kiszolgáltatott lesz annak, aki kiszolgálja. Szerintem pedig az egészséges az, ha mindenki megáll a maga lábán. Átmenetileg bárki szorulhat segítségre, a cél akkor azonban az, hogy minél előbb megint önállóan életképes legyen. Ez alól csak a nagyon az életük vége felé járók, vagy egészségileg önálló életvitelre képtelenek a kivételek. Persze ez az én véleményem, nem kötelező egyet érteni vele. (Ja, és bocs, ha túl kemény voltam néhol.) ;)