Milyen húzás így elhozni valakit egy esküvőre?

Lehet, hogy csak én vagyok elfogult, és reagálom túl, meg már igazából mindegy is, de a mai napig kicsit feltud bosszantani.

A feleségem unokatestvére (40 éves) az új párja oldalán érkezett az esküvőnkre, amivel semmi gond nincs.

Még nem ismertük az ő közvetlen családja számára is friss volt a férfi, nagyjából 3-4 hónapja voltak együtt.

Az esküvő előtt 2 nappal(!!) megkérdezték, hogy a párjának tudna e jönni a "kisfia" is az esküvőre?

Mit mond ilyenkor az ember? Nem firtattuk, mondtuk hogy persze. Gondoltuk szerencsétlen kisgyerek, biztos az apjánál van épp a felügyeleti jog, nem tudja hová lepasszolni vagy nem is akarja, kihasználná az időt, hogy a fiával lehessen, sokan leszünk az esküvőn, nem oszt nem szoroz +1 fő.

Viszont az ülésrend borult úgy ahogy van.

Mint említettem ugye sok vendég volt, akkorát kellett variálni az egészen, nem csak az hogy odateszünk egy széket.

Konkrétan összevitatkoztunk a feleségemmel, hogy hogy legyen. (mert ő nem ülhet oda, az neki nem jó, az neki nem jó stb)

Nem hazudok, de közel 1 óránk elment az új ülésrend megtervezésével, úgy hogy ezer egy dolgunk lett volna még.

Na, és akkor eljött a nagy nap, jöttek a vendégek és akkor megláttuk, hogy a kisfiú az egy nagy, cula 20 éves felnőtt ember.

Komolyan mondom, én nem hittem el...mármint nem az volt a baj, hogy +1 száj, hanem hogy mi a francnak kellett elhoznia a 20 éves fiát, nem tud vigyázni magára?

Oké, hogy hülyék voltunk, hogy nem kérdeztünk rá az életkorára, mert lehetett volna 2 éves is, és akkor nem kellett volna az ülésrenddel sem szórakozni, de valahogy azt gondoltuk, hogy a "kisfia" egy 4-14 év közötti gyereket takar.

Csak eleve nem ez volt a legnagyobb gondunk, hogy most hány éves.

Ezen kívül én azt sem értettem, hogy a fiú is ráállt minden képre amin az unokatestvér és az unokatestvér családja is rajta volt, bár szerencsére a szélére :D

Nem annyira kedvelem ezt az unokatestvért, nem szoktak tartós kapcsolatai lenni, bár ezzel az emberrel még mindig együtt van, néhány szakításuk ugyan már volt, de megvannak még.

Nem történt semmi, túléltük így is, nem is ez a legnagyobb problémám az életben, csak a minap eszembe jutott, hogy a fene vinné el ez milyen húzás volt már, de senkivel sem oszthatom meg a felháborodásomat.

Ezért választottam ezt a kedves célközönséget, azaz benneteket.

Érdekelne, hogy ki mit gondol?

Természetesen nem kell velem egyetérteni, kizárólag az arrogáns válaszokat pontozom le, vagy jelentem ha olyan.

Nem kell a feszültség, és ha valakinek van bármi hasonló kaliberű története szívesen olvasnám :)