Jogosan esik rosszul, hogy a testvérem rossz szemmel nézi hogy otthon élek?

Ok, de attól még, hogy úgy döntött, elköltözik, az öröklésnél jogosan fog igényt tartani a ház felére.

Hány ilyen kérdés van, hogy a szemét, gazdag tesónak van pofája kérni a ház felét, mikor a csóró máaik tesó benne lakik, mert hova menjen, meg blablabla pénzsóvár rohadék a gazdagabb.

Holott az pofátlanság, hogy valaki lemondjon az örökségéről, csak mert jobban áll az életben, mint a rászoruló tesója.

"testvér saját döntése volt, hogy megy, senki nem rakta ki"

Oké, de igazából mint a kérdésből egyértelmű, max. egy gyerek maradhat ott hosszútávon.

Nálunk is így van; én maradtam itthon (külön lakrészben), a testvérem elköltözött.

Viszont ő kapott pénzt a költözéshez, amit én nem kaptam meg, szóval semmivel sem lett megkárosítva. És természetesen nekem sincs ingyen, felújítottam, beépítettem, állom a rezsit...

Szóval ez a felállás nem egyenlő bárkinek a megkárosításával.

Az persze lehet, hogy nálatok neked tényleg többet segítenek, és igazából a tesódat ez bántja.

A nagy magától úgy döntött, hogy elmegy. Ha úgy döntött volna, hogy marad, a kicsinek nem lett volna hely, de a nagyé volt az időbeli előny, ő dönthetett először.

Öröklés a lényeg, nem is kérdés.

De te is meg fogod sz*vni ezzel, nem is kicsit, mert ha majd nem tudod kivásárolni a testvéredet, akkor el kell adni az otthonodat a fejed felől.

Ha egyke lennél, akkor nem lenne gond ezzel. Én is 2 generációs megoldásban élek, nálunk működik, de nekem nincs testvérem.

Jól gondold meg, mielőtt belefogsz az átalakításba. Sajnos a szüleink nem élnek örökké, és a testvéreddel egyenlő arányban örököltök, hacsak másképp nem rendelkeztek. Még ha rád is hagynák a házat, a köteles rész akkor is jár. Elég sok hasonlót láttam a környezetemben, a testvérek nem tudtak megegyezni, és el kellett adni az ingatlant. Mindig az járt rosszul, aki törődött vele, karban tartotta, költött rá. A másik csak a markát tartotta a részéért.

N

"Mindig az járt rosszul, aki törődött vele, karban tartotta, költött rá. A másik csak a markát tartotta a részéért."

Hát még jó, hogy az költ rá, aki ott lakik.

A bátyád sem költözött el addig, míg nem volt felesége, neked mért kellene?

Mondd meg neki, hogy ha majd családod lesz, akkor majd közösen eldöntitek, hogy hogyan legyen tovább, de amíg egyedül vagy mért is kellene elmenned?

Ahhoz, hogy otthon laksz, csakis a szüleidnek van köze, a sógornődnem semmi köze hozzá.

Kérdezd meg tőle, hogy Ő talán azt tervezi, hogy az egyedül élő 24 éves gyerekét majd ki fogja rakni otthonról?

Mert lehet, hogy náluk így szokás, de a ti családotokben biztosan nem!

Nézzétek, ezt nem lehet patikamérlegen mérni. Amikor anyáék vettek egy lakást befektetésnek, a tesóm pont akkor keresett új albit, ahol összeköltözhetnek a barátnőjével. Anyáék felajánlották, hogy lakjanak a lakásban, mert ugyanabban a városban éltek, mint ahol a lakás volt. Csak rezsit kellett fizetniük. Én akkor alberletben eltem a párommal, de nem abban a városban. Most őszintén, ha van egy ilyen lehetőség, akkor teljesen hülyeség lenne csak azért nem megadni az egyik gyereknek, mert a másiknak az eletéhez az valamiert nem passzol. Tesomék abban a varosban laktak, én meg nem, persze, hogy ők kapták a lehetőséget, soha eszembe se jutott, hogy ez problema. (Az akkori parom pampogott, nem is vagyunk már együtt.) Viszont! Ők ugye ezzel sokat tudtak spórolni. Jó 10 évvel később a ferjemmel lakást vettünk, és ekkor a szüleim adtak nekem kamatmentes hitelt plusz még ezen felül 2 millió ft-ot ajandekba. Szerintem ez bőven kompenzált. Es a tesom ugyanúgy örült nekünk, mint én annak idején nekik.

De ha a tesód semmi támogatást nem kap és nem is fog, te meg simán otthon élsz, hát abból később lehet még konfliktus. A nagy egyenlőtlenség ilyen szempontból nem jó hosszú távon. Viszont ott van az, hogy te befektetnél a felújításba. Hát érdekes helyzet. Mindenképpen beszeljétek át, és ne marakodva, mindenki álláspontját meg lehet erteni.

24, mi hárman vagyunk testvérek, férjemék ketten, és sehol nem okozott gondot, normális családban ezt teljesen jól lehet kezelni.

A szüleim családi házban élnek, viszonylag nagy föld, erdő tartozik hozzá, az öcsém ezzel foglalkozik, nem volt kérdés, hogy ő marad otthon. Mi a húgommal lemondtunk előre az örökségről közjegyző előtt (lehet szerződést írni várt örökség tárgyában), természetesen ettől függetlenül a szüleinket látogatjuk, segítünk, gondoskodunk róluk mi is, de az öcsénkre érthetően több hárul.

mi pedig anyósommal élünk, mert apósom beteg volt, mikor a kislányunk született, ápolásra szorult, én meg gyesen levő ápolónő voltam, hát nem is volt kérdés, hogy költözünk vissza az albérletből. Mikor meghalt, maradtunk, mert bőven elférünk, jól megvagyunk. Sógornőm kapott anno egy fél lakásnyi pénzt, mikor férjez ment, férjem ugye semmit. Mondjuk a sógornőm rá se néz az anyjára, csak karácsonykor,, pedig 10 perc sétára lakik...