Miért gondolják úgy sokan, hogy együtt élés nélkül nincs jó házasság?

mert így van

ki kell próbálni az együttélést

mivel ha ne élsz valakivel együtt akkor nem is ismered me igazán

tudod lakva ismered meg a másikat igazán.

és manapság úgyis rengeteg házasság fut zátonyra, így neked is azt javaslom, hogy előbb inkább élj együtt vele legalább 1-2 évig, találkozzatok együtt élve 1-2 kisebb-nagyobb problémával, eg ycsőtöréssel, egy lakás feltöréssel, egy ablak betöréssel bármivel.. mert akkor megismerd a másikat, tudod hogy old meg egy kisebb nagyobb problámát, mennyire házias, tud-e maga körül rendet tartani, tud-e főzni, korán kelni, éjjel netezik-e hajnalig stb...

ezeket és más dolgokat ha nem vagy vele sose tuddo meg és nem tudod azt sem hogy elfogod-e visleni pl hogy amocskos cipőjével rálép a fürdőszoba szönyegre, vagy hogy cipővel ül a kanapén stb...

Szerintem ez egyénfüggő, tény régebben az emberek nem laktak együtt és még is megvoltak kettesben,de azóta rengeteg minden változott. Meg az is közre játszott,hogy nem keveredtek a szerepek.

Én pl elötte majd szeretnék a párommal lakni, mielött házasodom,de csak azért,hogy legyen időnk ketten spórolni a későbbiekre stb....

19L

Régen azért működtek olyan jól együttélés nélkül is a házasságok, mert megismerték egymást, nagyon jól. Az öregek is felkészítették a fiatalokat arra, hogy mit kell nézni a jövendőbelin, mi az, ami fontos, a fiatalok meg dolgoztak is együtt, szüret volt, disznóvágás, kapálás stb. látták, hogy milyen a másik tényleg, az életben.

Azon kívül, ha még sem jött úgy össze, nem verték nagydobra, elvoltak valahogy.

Ehhez képest, ma elmennek moziba meg házibuliba, vagy dévédéznek egymásnál, max a kukát kell levinni. 90%nak fingja sincs, hogy mit is kell nézni a másikon, hogy még 20év múlva is meglegyenek egymással, esetleg direkt szemet hunynak nyilvánvaló hibák felett, amit aztán majd nem tudnak elviselni a valódi közös életük során, de míg nem laknak együtt vagy fel sem tűnik, vagy olyan "édes". Ezért ajánlatosabb inkább összeköltözni, mert különben nagy meglepetések érik a másikat.

Pl. amíg nem költöztem össze egy volt barátommal nem tulajdonítottam akkora jelentőséget annak, hogy bulikban iszik. Amúgy is olyan kis poénos volt akkor. Néhány hónap együttélés után rájöttem, hogy ez akkor is részegen ér haza, ha fényes nappal találkozott egy haverjával, és kezdtem rosszul lenni tőle. Azonkívül, előadta, hogy ő milyen dolgos fiú, persze, mikor nálunk voltunk, akkor hetente egyszer nem esett nehezére semmit csinálni, de aztán mikor külön voltunk rájöttem, hogy ez tényleg max. hetente egyszer dolgos. Egy kicsit. Pedig előtte hozzámentem volna.

Vagy barátnőm világéletében azzal mentegette a pasiját, hogy jaj milyen jó, hogy spórolós, mert majd ha valamit el akarnak érni, akkor majd jól összespórolja rá. Nem akarta látni, hogy csak rajta spórol. Összeköltöztek és elkezdett rosszul lenni, ha a pasas elment a boltba és hozott neki egy 300 forintos sampont, akkor követelte az árát meg ilyenek. Mikor feljött a gyerek téma, akkor a pasit csak az érdekelte, hogy akkor mennyi is a gyes, meg akkor mennyi pénzt fog kapni a csaj. Pedig előtte hozzáment volna.

És így tovább. Ettől eltekintve vannak szerencsések, akik manapság is tudnak bölcsen választani, de úgy általában biztonságosabb kipróbálni, hogy vajon csak a rózsaszín szemüveg miatt hisszük, hogy de jó ez így, vagy valóban az.

A másik meg az, hogy bizonyos kor felett nincs idő arra, hogy évekig udvarolgassunk, meg ismerkedjünk. Az összeköltözéssel felgyorsulnak a dolgok, hamarabb lehet dönteni, hogy megy-e vagy hagyják a felek egymást békén.

*DE számtalan olyan döntést hozunk az életben amire nem igaz ez a mondás: lakva ismerni meg...

Értékrend kérdése, kinek mi a fontos. Konkrétan: nem mindegy, hogy mivel kapcsolatban hozol döntést és az milyen következményekkel jár. Engem az anyagi dolgok sose érdekeltek, mert minden pótolható. Ha a házasságomat elszúrom, azt nem értem pótolhatónak, mert a lelkem egy darabja helyett nem tudok másikat venni. Egy használati tárgy, egy lakás, egy munkahely nélkül ugyanaz az ember tudok maradni, egy párkapcsolat azonban hatással van az emberre, formálja a jellemét, a házasság számomra meghatározó - soha nem leszek ugyanolyan, mint nélküle lettem volna.

Második voltam.