Rossz vagyok? Semmi sajnáltatás! (Bővebben lent)

Szóval kezdjük ott hogy szüleim elváltak mikor 2 éves is alig voltam, anyámnak nagyon sok szeretője volt akik engem folyamatosan cseszegettek, volt egy férfi akivel együtt volt vagy 5-6 évig ő is állandóan piszkált.

Elváltak, jött egy másik most vele van.

Nekem van egy nagynénim akit nagyon-nagyon szeretek még az anyámnál is jobban. Ő neki már férje lett és keresztlányuk lettem. Aminek nagyon örülök/örültem.

Térjünk a lényegre, azt érzem anyám elhanyagol. Nem pár hete, születésem óta. Nem kérdez felőlem semmit, mi történt a suliba stb. de az öcsémet szó szerint kinyalja nem vagyok rá féltékeny vagy ilyesmik egyáltalán nem.

És az a érzés amikor érzem azt a őszinte megdicsérést amit kapok a keresztszüleimtől azt elmondani nem tudom, meg azt a szeretetet amit adnak nekem. Nem érzem ezt sose nélkülük, anyámban csak azt látom nem törődik velem, nem érdeklem őt.

Meg örültem? Vagy csak egyszerűen szeretet hiányos vagyok?