Van más is aki úgy érzi, hogy szerencsétlen idiótákkal él egy házban vagy csak engemet ver a sors?

Komolyan megőrülök már lassan. Anyám is hajtja a kreténségeit ezerrel, kikészítve már engemet is meg gyakran apámat is. Apám meg már mióta leérettségiztem mindennel hozzám rohan tanácsért (mintha az az érettségi olyan sokat érne és nem érettségizne le ma már minden idióta): "szerinted most mit kellene tennem?" "Neked mi a véleményed erről? Neked mégiscsak érettségid van" stb. Máskor meg a fejébe vesz valami oltári nagy hülyeséget amiről nem lehet lebeszélni. Megint máskor meg én vagyok hülyének nézve, például ha valami tanácsot adok neki arra vonatkozóan, hogy hogyan könnyíthetne magán, meg végső soron mindannyiunkon. Meg amikor pont nem számít az a fene nagy szakértelmem neki akkor önmagát dicséri oda meg vissza, csak éppen anyámat is beleértve mindenki úgy bassza át ahogy nem szégyenli. A haverjaim amikor róla, meg egynéhány dolgáról mesélek csak röhögnek vagy le vannak döbbenve, hogy lehet valaki ekkora barom.