Ezek után hogyan tovább?

Szia :) Nagyon meg tudlak érteni, és nagyon àt tudom érezni a helyzeted. Nekem anyukàm volt nagyon beteg, megjàrtam vele a poklok poklàt, utàna pedig apuval is. Anyunàl még friss volt az élmény, mindent meg akartam tenni érte, de sajnos hiàba àldoztam fel magam, nem tudtam segíteni rajt. Utàna apuval is ugyanez. Sajnos igazsàg szerint nemis nagyon érdemelték meg annak a felét sem, amennyit én magamból ràjuk àldoztam, de mivel én meg túl lelkis vagyok, és fàt lehet vàgni a hàtamon, mindent megtettem.

Aztàn a dolgok odàig fajultak, hogy teljesen megették az életem. Ugyanott tartottam, mint ahol most Te. Észrevettem, hogy az összes pénzem, szabadsàgom, időm, és a teljes idegrendszerem ràment màsok f.szságaira, állandó nyavajgàsàra, szenvedésére, és már kb ugyanolyan megkeseredett lettem, mint ők, ha nem még jobban ...

Az olyan embereket, akik olyanok, mint mi, sajnos kihasznàljàk, igen, még a sajàt szüleink is, a csalàd... Viszont neked is van egy sajàt életed, még nagyon fiatal vagy, de rà kell lépned most màr a saját utadra, különben lemaradsz az életedről... Most màr magadért kezdj el tenni! Meg kell húznod a hatàrokat. Van, aki nyolcvan évesen is egyedül elél, ott az idősek otthona, stb. Ha egyedül ellàtjàk magukat, kénytelenek megoldani, ne a te életed, boldogsàgod, jövőd rovàsàra akarjanak még életben maradni. Ne legyen lelkiismeret furdalàsod emiatt, épp eleget adtàl nekik. Azt az időt amit magadtól elveszel, senki soha többet vissza nem fogja tudni adni. Tanulj meg nemet mondani! :)

Őt is szemmel kellene tartani mert nem tartja a diétáját és elég önfejű. - miért kéne? Az az ő hülyesége, már bocs, neked végre ÉLNED kéne.

Mondjuk nálam szóba nem jöhetett volna, hogy bárkit gondozzak a saját életem rovására.

Oldják meg, nem az én problémám.

Az ilyeneknek mint nagyanyád meg apád amúgy CSAK azért kell gyerek, hogy majd ápolja őket, amint lerobbannak - mint történt is.

Egy önző tuskó az ilyen, már bocs.