Mit tegyek, ha még 40 évesen is csúfolnak, gúnyolnak a környezetemben, de harcolni nem akarok?
Családom, ismerőseim, rokonok is tudják, hogy szerencsétlen vagyok, de nem támogatnak, hanem tovább bántanak, általában mindig azzal a szöveggel, hogyha nem védem meg magam, akkor meg is érdemlem a további bántásokat.
Én pedig soha nem tudtam magam megvédeni, és mostmár nem is akarom, mert csak egy együttérző mondatra lenne szükségem, pl hogy "Nagyon sajnálom, hogy ezt csinálják veled!" vagy valami hasonlót, és utána több erőm lenne megvédeni magam.
De nem, mindig ezeket kapom:
"Na és? Miért veszed magadra?"
"Mit foglalkozol vele?"
"Biztos olyat mondtál, amivel magadra haragítottad. Meg is érdemled!"
"Ha nem állsz ki magadért, megérdemled, amit kapsz!"
Nekem már nem is maga a csúfolás fáj, hanem ezek a szavak. Inkább hagyom mostmár a csúfolást, hadd éljék mi magukat. Nem fogok harcolni senkivel. Hátha egyszer valaki engem is észrevesz, hogy talán fájhat nekem.
Az átlagnál sokkal érzékenyebb vagyok, mindig is az voltam, 40 éves koromra sem kérgesedtem meg. Ez van. Nem kamu, pszichológus sem kell, hiszen ez az alaptermészetem, ilyen vagyok.
Csak egy kis szeretet kellene.
válasza:
válasza:Átérzem a problémádat. Gimnazista koromban engem is bántottak. Akkoriban olyan sok bántást, megalázást kaptam, hogy depressziós lettem. Aztán elkerültem másik környezetbe és ez sokat javított a dolgon. Azokat az embereket akik bántottak teljesen kizárom, elkerülöm.
De ha a családod sem fogad el olyannak, amilyen vagy, az nagy baj. Próbáltad már nekik is elmondani, hogy ez neked rosszul esik, hogy ilyeneket mondanak neked? Ha igen és ennek ellenére is bántanak akkor nem valami jó családtagok :( Én a helyedben megpróbálnék minél kevesebbet találkozni velük, és keresni egy új környezetet, ahol találhatsz hasonló barátokat magadnak.
Én ugyan megszabadultam a gimis zaklatóimtól, de cserébe az anyósomék azok akik nem tudnak elfogadni engem. Mindig is voltak és sajnos mindig is lesznek ilyen emberek, akiknek nem számítanak a másik érzelmei. :( Az egyetlen amit tehetsz az az, hogy megtanulod kizárni. Nagyon nehéz megtanulni. Engem a gimnáziumi zaklatások erősítettek meg ebből a szempontból. Megtanultam nem meghallani a csúfolásokat, kibeszéléseket, és így valamivel könnyebb.
válasza:"Csak egy kis szeretet kellene."
De, süt belőle, hogy pszichológus kellene, nem csak "egy kis szeretet".
Másrészt meg kéne tanulni hátat fordítani az ilyen családtagoknak, ismerősöknek, és nem ezt hallgatni még 40 évesen is. Ez mártíromság, abból is a lehető legértelmetlenebb fajta.
válasza:Igen, engem is először az iskolában gúnyoltak, az már nem is csúfolás volt, végül kőkeményen kiközösítettek, egy "pedagógus" segédletével, azért tudott olyan messzire menni ez a dolog.
Úgy érettségiztem le, hogy az osztályban felnézni sem mertem, lehajtott fejjel futottam mindig a helyemre, ahol természetesen egyedül ültem. Ha ott kushadtam, legalább ott békén hagytak, de azt se mindig, csak legtöbbször.
Mint ahogy a kutyát se bántjuk a vackában, az ólban, kb az volt nekem is az a pad.
Akkor bezártam, azt hittem, beszélni is elfelejtettem. Csak verseket írtam, és meg akartam halni.
Most sem védem meg magam. Nem. Már nem is tudnám, meg nem is akarom.
Hiszen a homlokomra van írva valami, ami miatt ez az én életem. Egyszer csupa jószándékból mondta nekem egy idős néni sűrű fejcsóválások közepette, még 20 éves korom körül, hogy azért van ez velem mindig, mert nagyon érezni rajtam valamit, amire ugranak az emberek, ő is érzi.
Mondtam neki, hogy igen, a vadállat is megérzi a prédát és ugrik rá, utána elsírtam magam és elmentem.
Nem emlékszem már, talán valami ismerős, akkor nyugdíjas könyvtáros néni lehetett.
Innen tudom, hogy a fejemen a bélyeg, de tényleg mindig ez van.
válasza:Annyit megtehetnél, hogy családoddal, rokonaiddal teljesen megszakítod a kapcsolatot. Tudod, ki a fenének kéne ilyen rokonság!
Munkahelyi ismerősöket, szomszédokat stb. nem tudod elkerülni, de nekik a lehető legkevesebbet mondj el életedről, akkor kevesebb eséllyel bántanak emiatt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!