Édesapám (aki elvált) felesége jogosan tartja magát a testvérem gyerekeinek a nagymamájaként, ha ő egy percig nem nevelt minket, csak láthatáson töltöttünk el egymással hétvégéket?

Öregapám második házastársát se nevezem nagymamának. A nevén hívtuk mindig, szüleimnek se jutott eszébe erőltetni, és a nőnek se. Mindenkinek megfelelt az állapot.

Esetetekben attól függ, hogy a tesód hogyan áll a dolgokhoz és a gyerekei mit azólnak a mostoha-mamához. Ha őket nem zavarja....

Ha amúgy jó a kapcsolat, miért ne lehetne a gyerekek nagymamája?

Engem a vérszerinti anyai nagypapám le se 💩, anyukámat, a saját lányát se, a nagymamám volt férje viszont haláláig unokájaként szeretett és anyukámat meg lányaként, pedig amikor még házasok voltak, anyu már elköltözött az anyjától, tehát max havi 1* ha találkoztak, mire én megszülettem már 20 éve el is váltak. Ez inkább az emberek belső tulajdonságaitól, jellemétől, értékrendjétől függ és nem a vérségi kapcsolattól.

Nálunk anyósomnak is van új házassága meg apósomnak is, viszont az én szüleim már nem élnek, úgyhogy én nem bántam volna, ha mindenki tud és akar nagyszülőként viselkedni a gyerekünkkel.

Apósom és a felesége igazi nagyszülők, a kertjükben hinta van, meg vettek kismedencét, hogy náluk is tudjon pancsolni, ha ahhoz van kedve, egyszer mondta, hogy szereti az almát, azóta állandóan hoznak neki 2-3 darabot, ha erre járnak, imádják.

De anyósom az évek alatt is csak párszor látta a gyereket, mert szerinte nem a férjemtől van. Nem tudom, ezt mire alapozza, már a terhességem alatt tett rá megjegyzést, hogy szerinte nem az ő unokáját várom. Az ő férje normális lenne, de anyósom nem engedi őt se át. A férjem átmehet bármikor, engem meg a gyereket nem lát szívesen, ha mentünk volna mi is, pont sose voltak otthon. Úgyhogy ezzel nem akarok mit kezdeni.