Tényleg "kényeske" lehetek, hogy ezért nem költözöm el otthonról? 30N

Akit "zavar", az tulajdonképpen irigykedik. A napi 3 óra utazás valóban nagyon sok, én is voltam hasonló helyzetben, gyakorlatilag tönkretette az egész napom.

Egy felnőttnek biológiai-pszichés igénye kéne, hogy legyen a szülőktől való leválásra, önállósodásra. Te egy szorongó óriáscsecsemő vagy. Így is lehet élni, csak a saját életedet korlátozod be a számtalan lehetőséged, szabad döntésed elől. Mikor meghalnak a szüleid, rájössz, hogy úgy telt el az életed, hogy nem éltél. (Vagy a szüleid hozzáadnak valakihez, aki mellett boldogtalan leszel.)

Nem. Inkább gondolkodva élő.

Azzal alapvetően gond nincs, ha otthon élsz anyagi okokból, én is sokáig laktam otthon, majdnem 30 voltam, mire össze tudtam annyi pénzt rakni, hogy felköltözzek Budapestre és legyen valami biztos alapom, amiből ha ne adj isten nem lett volna munkám 2-3 hónapig, tudtam volna albérletet fenntartani. De az tényleg nem hangzik jól, hogy ha külön költöznél, időt venne el tőled az, hogy a szüleid meglátogasd, mert ez kifogás. Nincs igényed arra,hogy ismerkedj? Kirándulj, bulizz, társaságban legyél?

"De anyu-apu hiányolna, ezért meg kéne őket látogatnom hétvégente. Nekem ez valahogy nem férne bele az időmbe." - miért, ha elköltöznél, mi venné el az időd, hogy ne tudj hazalátogatni? Én ezt nem értem.

Akkor? Költözz a munkahelyedhez közelebb.

Szobát is lehet bérelni, nemcsak lakást. És folytasd az intenzív álláskeresést. A kérdés feltételekor nem az anyagiakra hivatkoztál, hanem apucira és anyucira.