Miért bűnös az a férfi, aki akkor hagyja el a párját ha már gyerek is van meg házasság?

:)))))))) ez tetszett:)

összevegyítettél egy másik válaszolóval:)

nemtom, akkor is így járna-e a szád, ha téged is elhagyna a féjed mondjuk 1-2 gyerekkel, mert "kiszeretett belőled". te meg még mindig szeretnéd. akkor nem lennél, ilyen magabiztos:) ezen gondolkozzál el és kicsit több toleranciát meg beleérzést, ok?

Mert egy komoly (gyerekkel, lakáshitellel sokszor) megáldott együttélés/házasság már nem CSAK csalódást jelent, ha szétmennek. Nem csak arról van szó, hogy az egyik fél koppant, és majd újra feláll. KÖzös tervek dőlnek dugába, anyagi nehézséget hoz magával, érzelmi sokkot (pláne, ha hirtelen történik, és nincs hosszas nyűglődés előtte), kérdések tömkelegét amikre nincs válasz. Mert már egy 3.-4. ember életére is kihatással van, akik nem biztos hogy megértik, hogy miről szól a dolog és rendesen fel tudják dolgozni. Mert aki a gyerekkel egyedül marad, annak nem csak anyagi kára származik: egy gyerek nagyon komoly érzelmi leterhelés, azon túl, hogy a válást is fel kell dolgoznia a szülőnek és fel kell dolgoztatnia a gyerekkel is. egy egyedülálló szülő munkaügyileg is kiszolgáltatottabb: nehezen veszik fel (pláne, ha pici a gyerek), és ha munka nélkül marad, akkor éhenhalnak a gyerekkel(?).

Ha együtt élsz valakivel, de nem építetek különösebben 10-20 évre közös jövőt, akkor mindezek nemigen jönnek elő. Akkor mindkét fél feldolgozza a fájdalmát, és továbblépnek. Nincs anyagi függés, a közösen kialakított kötelezettségektől függés, gyerek, és ilyenek.

És mindezek a problémák félelmet és fájdalmat gerjesztenek az aggodalmaskodó, vagy épp már elhagyott férjekből/és főként feleségekből. Ezért látsz ilyen reakciókat. Ez emberi dolog, nem fogsz tudni változtatni, és nem is kell. Ha ez sem lenne, ha semmilyen módon nem itélnénk el az ilyen tetteket (akár ffi, akár nő teszi), akkor minden erkölcsi normánk felborulna. MÁr így is alig van...

Amúgy nem kívánom a véleményemet senkire ráerőltetni. Kérdeztél, válaszoltam, te mélyebben belekérdeztél, elmondtam. Ennyi. ÉLj úgy, ahogy a félelmeid diktálják, és még elbírja az erkölcsi érzéked. Jóccak :)

Persze, a válás nem viseli meg a gyereket! Hát az én szüleim elváltak -21 éves vagyok- de a mai napig nem tudom feldolgozni. Ezt csak az érti, aki átélte.

Szerinted milyen érzés az egy gyereknek, hogy az apja egyszer csak lelép, és 2-3 hetente elviszi magával egy hétvégére? Hogy nincs ott minden nap? hogy nem ül le vele beszélgetni iskola után?

A válás után semmi sem lesz ugyanolyan! A felek már nem élnek együtt, így nem tudják biztosítani azt az érzelmi stabilitást, amire a gyereknek szüksége van.

Persze nem azt mondom, hogy a rossz házasságot is védeni kell és meg fent kell tartani, csak azt, hogy a küzdjenek a felek a kapcsolatért!!! Ne adják fel olyan könnyen!

Persze ma már könnyű elválni, hiszen 1. legális, 2. a társadalom nem ítéli el az elváltakat annyira, 3. nem olyan költséges.

Éppen ezért sokan nem is próbálnak tenni semmit ellene, csak kimondják, hogy váljunk el!

Ami még nagyon fontos, hogy a férfi legyen korrekt. Vegye ki a részét, ne csalja a feleségét, figyeljen a gyerekekre, minél több időt töltsön velük, fizessen gyerektartást, segítse a volt feleségét.

Szerintem ennyi igazán elvárható...

„Miért utálom a férjemet azért mert elhagyott?”

„Szerinted milyen érzés az egy gyereknek, hogy az apja egyszer csak lelép”

Milyen érzés egy férfinek amikor az asszony lép le, tűnik el ott hagyva a családját? Mert erre is van sok példa, és eset.

Akkor az apa mit mond a gyerekének, hogy anyuka hová ment? Főleg amikor apuka azt sem érti, hogy az asszony miért lépet le, mert nem mondott, tett célzást arra, hogy neki valami nem okés.

Aztán egy évre rá kiderül, hogy az asszonyt megszédítette a pénz, az új főnöke a munkahelyén, akivel elment világot látni.

Ezen mit beszéljen meg egy férj, ez esetbe ne adja be a férj a válópert.

"De most könyörgöm, ha a férfinek gyereke lesz és felesége akkor az érzelmeit ki kell kapcsolni és d*göljenek meg de akkor is együtt kel maradni"

Tudod egy nőnek, ha anya lesz nagyon sok érzelmét ki kell kapcsolnia. És nincs választási lehetősége.

Ha éjjel négyszer ébred fel a gyerek négyszer kell bemenni hozzá. Ha beteg gondozni kell, amíg kicsi még a wc-re is utánad megy stb. Nem teheti meg, hogy lelép mert neki úgy kényelmes.

Ezt azért írom, mert ha valaki gyermeket vállal annak tudatában kell lennie annak mi vár rá.

A feleség nem lesz már olyan csinos mint gyerekszülés előtt, lehet, hogy kevesebb lesz a szex, esetleg szétszórtabb feledékenyebb lesz stb.

De ezért a férjnek is elnézőbbnek kell lennie, hiszen azért változott meg a felesége, mert anya lett.

Nem kell mindjárt kiszeretni belőle, mert így kényelmes.

Ha meg nem tetszik amit lát, tegyen érte, hogy a felesége is feltudjon töltődni egy kicsit.

Általában ez az amire nem képesek rájönni a férfiak, hogy nekik is alkalmazkodni kell.

Ha egy pasi lelép, mert kiszeretett a feleségéből az igen is szemét ha nem próbálta megoldani a problémát.

Ma 08:13!

A kérdés most spec arra irányult, hogy miért bűnös a férfi aki elhagyja a családját, nem pedig arra hogy hány nő teszi meg ezt.

Nem azt írtam h csak a férfiak lehetnek aljasak ha otthagyják a családjukat. Ez ugyanúgy vonatkozik a nőkre is, csak 1. nekem nincs ilyen jellegű tapasztalatom, mivel mint már írtam nekem apám ment el, 2. nem erre irányult a kérdés.

Jah, és mielőtt valaki kötekedni kezdene, nem minden férfi bűnös aki elhagyja a családját, mert sok esetben a nő is tehet arról hogy a férfi kiszeret belőle. DE ha a férfi nem tesz semmit a kapcsolat működéséért, mint ahogy már előttem is írták nem segít a feleségnek, csak a saját kis szórakozási lehetőségét teremti meg akkor igen is bűnös.

Am meg ha valaki gyereket vállal, az felelősség. A felelősség pedig nem szűnik meg varázsütésre, mert egy új nő betipeg a képbe és a férfi soha nem érzett lángra lobban iránta. A felelősség megmarad, és a gyerekek is...

Nem bun, de felelotlenseg annak a reszerol, Aki elhagyja a masikat.

Ez most lehet a feleseg vagy a ferfi reszerol, de felelotlenek. Nekem elvaltak a szuleim, de az Apam volt az, Aki ugy viselkedett, hogy megutalta az Edesanyam es igaza volt. Kepzeld el, hogy a batyam volt 2 eves, a Mamam terhes volt, es Apu megcsalta Ot, de tobbszor. Elvalni Apu nem akart, mivel ha arra kerult a sor, akkor sirt es konyorgott!! De megis ezutan is megcsalta, igy mire En megszulettem, Ok elvaltak. Viszont a valoper idejen mindig fenyegette az Anyut, hogy megoli, mert imadja es szereti es nem tud nelkule elni!

Kedves kerdezo, most En kerdezlek, hogy Te utalnad-e ezt az embert, vagy "szeretned", mint elotte?

Te meg nem tapasztaltad meg, tehat igy nem tudhatod azt, hogy mik az elozmenyek, hiszen egy valas az olyan, mint egy harc, es a haboru nem a szeretetrol es egyutterzesrol szol, hanem a jogokrol es mindenki nyerni akar! Viszont egy hazassagnal a legtobb esetben megis a No a vesztes, mivel egyedul maradt a gyermekeivel es kifosztva, megsebezve lelkileg, s Neki talpon kell maradni a gyermekeit felkell nevelni, de egyedul sem elheti le az eletet, tehat akkor meg egy "Apukat" is talalni kell, mivel az Anyanak szeretetre es tarsra van szuksege, a gyermekeknek pedig kell az Apai neveles!

15 evesen ismertem meg az Apamat egy birosagi targyalason, de nem ereztem semmit, csak azt, hogy a szivem megszakad, s ettol kezdve meg jobban tiszteltem az Edesanyamat es megertettem azt, amit erzett az apam irant, utalta! Megutalta!