Hogyan kérjek segítséget férjem szüleitől? Merjek kölcsönkérni?

Eléggé kiakasztó némelyik válasz, legalábbis számomra. Sajnos a mai világban (Magyarországon, és nem Németországban) a fiataloknak támogatásra van szükségük ahhoz, hogy boldogulni tudjanak. Nem úgy van, mint a múlt rendszerben, hogy segítettek elindulni az életben. Minden embernek kutya kötelessége, hogy a gyerekét segítse, eleve milyen anya az, aki elnézi, hogy nélkülöz a gyereke, ő meg luxusautóval jár....

Egyébként én büszkeségből nem kérnék, legalábbis, ha a saját anyósomra gondolok, mondjuk nekünk nincs még gyerekünk, és a férjem hála istennek jól keres. Nem tudom, mit csinálnék a helyedben, de szerintem is inkább első körben a férjeddel kellene beszélned, kérjen ő.

Szerintem 100%-ig igazad van kedves kérdező.

De ha a férjed nem hívja fel a figyelmüket,hogy segíthetnének,aminek leginkább maguktól kellene eszükbe jutni,akkor szerintem ne kérj,főleg ne Te.

Ami pedig itt tipikus és magyar,az a sok rosszindulat irigység,"ha én albérletben lakom akkor Te szégyelld magad amiért lakásod van,hogy nagyobbat jobbat szeretnél ezért meg főleg,mi a francnak segítenének neked,jujj de telhetetlen vagy".Na ez az ami undorító.És szerintem igenis a jó szülő úgy segíti a gyerekét ahogy tudja.Nem is tudnék nyugodtan élni a luxusban,ha a gyerekemnem elkélne a segítség én pedig nem segítenék.És nem azt írja a kérdező,hogy Ők nyomorognának,vagy ne lenne mit enni,vagy tető a fejük felett.Mert valaki szerint csak akkor kell segíteni.

De szerintem is az lenne a normális,ha segítenének a szülők,ha már ennyire megtehetnék.

Én úgy gondolom mindig az segítsen aki megteheti,és mindig azon akinél elkél a segítség.Ha a szüleim segítségre szorulnak természetes,hogy segítjük őket,ha ők tudnak segíteni nekünk nagyon szívesen és örömmel teszik.És szerintem ez így normális.Egyébként az anyósomék hasonlóak a Tiédhez,és én nem is fogadnék el tőlük semmit.Az ilyen ember maradjon meg magának,élvezze a vagyonát,de ne is várjon a gyerekeitől semmit.Főleg nem gondoskodást szeretetet majd ha rászorul.És ezzel nem azt akarom mondani,hogy pénzért kell szeretni,de a szülői szeretet mindenféle gondoskodást magába foglal,hogy úgy szeretem a gyerekemet,és úgy segítem mindig ahogy neki a legjobb.

Kedves előző! Szerintem aki azt írta, hogy albérletben él, nem azért írta, mert irigykedik, hanem hogy rávilágítson arra, hogy van, aki százszor rosszabb helyzetben van, mint a kérdező, és ezzel lelked öntsön belé, hogy az ő helyzete nem is olyan rossz, mint sokaké... mostanában a fórumokon nagy divat lett ez az irigykedés téma, szinte mindenhol ezt olvasom... nem kell mindenben a rosszat látni (az legalább olyan rossz, mint az irigykedés), lehet, hogy aki írta, tényleg azért írta, hogy segítsen, azáltal, hogy megnyugtassa a kérdezőt, hogy nincs is olyan rossz helyzetben...

Kedves kérdező! Az élet nem igazságos, és nem fifty-fifty alapon működnek a dolgok... ez mindig így volt, mindig így lesz, nem tehetsz ellene semmit... a lényeg az, hogy Te ne légy olyan, mint ezek a "nagyszülők", meg az, hogy a gyerekeid ne azt lássák, hogy egy kis pénz miatt megalázkodtok... amúgy igazad van, nagyszülőségből tényleg megbuktak, de ebbe bele kell törődnöd... gondolj arra, hogy legalább a Te szüleid normálisak, szóval a gyerekek nem nagyszülő nélkül nőnek fel.

Szia!

Nem vágyom népszerűségre, úgyhogy egyszerűen leírom, amit gondolok.

Abszolút, 100%-ig megértem a gondodat és egyet értek veled!

Vannak olyan emberek, akiknek sajnos eszükbe sem jut, hogy a gyermekeit segíteni kellene. Olyan világban élünk, ahol most neked kell a segítség, évek múltán meg majd nekik kell a segítség, nem feltétlenül csak az anyagiak terén.

Mi annyiból vagyunk más helyzetben, hogy a lakáshoz az anyósomék pénzt, az én szüleim tárgyi dolgokat (mosógép, bútor, konyhai berendezés, stb.) adtak, olyan formán, hogy míg az anyósoméknak "csak" ki kellett venni a bankból a pénzt, addig a szüleim mindig részletre vették meg nekünk a dolgokat. Soha nem kértünk semmit, csak anyukám tudta, hogy pl. mikor romlott el az albérletben a mosógép és vett egyet. És hiába magyarázom neki a mai napig, hogy akármi van, megoldjuk ketten a férjemmel, egyszerűen egyik fülén be, a másikon ki. Ő tényleg úgy gondolja, hogy a gyermekeit (hárman vagyunk testvérek) az élete végéig segíteni próbálja.

Ugye mindenki ismeri a mondást a néma gyerekről és az anyjáról? Honnan tudnák, hogy kicsi lett a lakásotok?

Én a te helyedben elmondanám nekik (úgyis rád marad a száj szerepe), hogy sajnos kinőttétek a lakást, szeretnétek egy kertes házat, de X forint hiányzik hozzá, tudnának-e valami jó hitelt ajánlani vagy esetleg kölcsön adni.

Vagy:

A világ vége előtt két utcával tudtok ennyi pénzből házat venni vagy valakitől kölcsönt kell, hogy szerezzetek.

Vagy:

Mi lenne, ha a majdani örökség egy részét odaadnák most? Szépen ügyvéd előtt papírozva, tisztán.

Vagy adnak vagy nem, ez a mostani helyzeteteken nem fog rontani. Csak bizonyosságot szerzel, hogy vész esetén tudtok-e rájuk számítani.

Én csak végszükség esetén hoznám fel, hogy a mostani lakást a szüleidtől kaptátok.

A hátamon feláll a szőr az olyan emberektől, akik azt mondják, hogy akkor minek szültél gyereket. Nyilván nekik nincs, így fogalmuk sincs arról az érzésről, ami egy szülőt elönti napról-napra.

Undorítóbb dolognak tartom arra várni, hogy meghaljanak és örököljön a férjem, mint kölcsön kérni.

Üdv.

Én is azt a tábort erősítem, aki úgy gondolja, hogy az a szülő, aki gazdag, és elnézi, hogy gyerekei hozzá képest nélkülöznek, az szívtelen. Itt nem a napi kenyérről van szó. Az alapelv az, hogy egy jó szülő mindig arra törekszik, hogy a gyerekeinek még jobb legyen. Nyilván ebből a megfontolásból írtál Te is ide. Édesanyád is eszerint cselekszik.

Hogy a kérdező édesanyja miért nem szórja el a pénzét kirándulásokra? Na miért? Könyörgöm, mert igazi anya! Ha elmenne kirándulni, valószínűleg egy percét sem tudná élvezni a lelkiismerete miatt. Viszont Te ne kérd, mert tényleg pénzéhesnek bélyegeznek meg, és azontúl, hogy nem adnak semmit, mindent ennek tükrében fognak később látni. Isten őrizz, még a férjedet is befolyásolják majd! Bár remélem, azért ő nem ilyen.

És hogy a férjed tutyimutyi. Ez esett a legrosszabbul. Istenem, gyerekei vannak, álljon már a sarkára! Az még oké, hogy a saját érdekeit szolgáló dolgokat elszöszmötöli, de a gyerekei nem választották őt apának, és csak Rád meg őrá számíthatnak. Rosszul fog majd neki esni, ha később kell belátnia, hogy tehetett volna, de mégsem lépett.

Ha úgy ítélitek meg, hogy tényleg szükséges a segítségük, akkor férjed szépen szedje össze magát, vegye fel a gyermekeiért kőkeményen kiálló apa szerepét, és a családja érdekében lépjen a tettek mezejére! Apaként ez a dolga!

Nyolc év házasság után miért vállal valaki még egy gyereket? Na ezt most rögtön hagyjuk! Egy gyerek életében a testvér kulcsszerepet játszik. És ha sokat várnak rá, akkor az olyan lesz, mint nálunk: az én nővérem 8 évvel idősebb nálam, de olyan volt, mintha soha nem is lett volna testvérem: amikor egész kicsi voltam, ő éppen kamaszodott és fiúzott, amikor én serdültem, ő egyetemista volt, és máshol lakott, gyakorlatilag egyke módjára nőttem fel.

Persze, bizonytalan anyagi körülmények között felelőtlenség gyereket vállalni. Ez tény. De ha ezt a helyzetet felelőtlennek ítéljük, akkor a magyar fiatalok legkevesebb 75%-a felelőtlenül vállal gyereket. Plusz én nem tekinteném a helyzetemet teljesen bizonytalannak, ha a párom szülei luxus körülmények között élnek. Nyissuk már ki picit a szemünket, és próbáljuk meg átérezni azt a lelki környezetet, amiben az ilyen fiatal szülőknek gyerekvállaláshoz szükséges döntéseket kell hozniuk!

Világos volt, hogy lepontozódunk.:)) Vannak emberek, akiknek nincs eszük érvelni, vagy érveket cáfolni. Ők így kommunikálják nemtetszésüket.

Még hogy gerinces állat az ember.. Hehh! :))

Szia.

Szintén 50% alatti leszek,de azért írok.

Sztem kérhettek,mert kérni nem szégyen a banktól sem,de ha kérni akarsz,azt közösen kell,a férjed elmondja,Te bólogatsz,ez jobb,mint a bank,mert valószínű nincs rá kamat(bár én azért fizetnék valamennyit).

Bár nálunk a családban,mikor nagybátyám az ő multimilliárdos nagybátyjától kért kölcsönt,a kölcsönt forintban kapta,a visszajárót euróban adta,így volt kamat is.

Tehát,én odaállnék egyenesen és kérnék,DE minden mellékgondolat nélkül amilyen gyorsan tudnám,vissza is adnám.

Itt jön az,hogy aki eddig buzgón helyeselt soraimra lelohad,mert:

1.A szülő addig köteles a láthatatlan eltartási szerződés értelmében a gyermekét ellátni anyagilag,míg az felnőtté nem válik.Divat lett az elmúlt évtized alatt,hogy még a 23 éves gyerekemet is eltartom,mert ő a nagy EGYETEMISTA,aki a nagy tanulásban folyton piázik,meg bulizni jár az én pénzemen,mert dolgozni azt snassz.(25 vagyok,2 munkahely mellett diplomáztam kitűnőre tavaly,házasemberként,szüleimtől különélőként,albérletben).Persze akinek nem inge,az nem pontoz le...

2.Régen mikor még nem volt főiskola,egyáltalán,vagy még nagyon kevés embernek,akkor a gyerekek már 16 évesen kirepültek,és szó nem volt arról,hogy anyu meg apu eltart bennünket,hanem szültek és dolgoztak kőkeményen,anyu és apu pedig élte a saját életét és a megkeresett pénzét.

3.Olyat illetlenség,és anyagiasság kijelenteni,hogy ha a Te szüleid ennyit,akkor az ő,általad jómódúnak mondott szülei is tehetnének bele ennyit és ennyit.Igazából tényleg OLTÁRI mázlista vagy,hogy ilyen szüleid vannak,de ők a vajszívű,odaadó kategória,és nem a követendő példa(mert nem ez van az embereknek láthatalanba törvénybe vésve,hanem az,hogy a jogosan megkeresett pénzét arra költse,amire akarja,ez lehet a gyereke is,de akár saját maga is).MIndenkinek joga van sztem a pénzét felélni,úgy ahogy akarja,anyósodék kiházasították a férjedet,és ők ezek szerint úgy gondolják,hogy ezzel ők letudták a leíratlan szabályt.EZt sztem el kell fogadnod,és nem háborognod kell,mert csúnya dolog,ők másképpen gondolkodnak,fogadd el.

4.Ha tényleg eddig nem adtak semmit az unokáknak,az gáz,de ha igen,mert mindig hoznak kis csokit,vagy egy-két kis ajándékot,akkor hol itt a gond?Nem várhatod el senkitől,még a nagyszülőktől sem,hogy elárasszák a gyerekeket drágábbnál drágább ajándékokkal,sőt azt sem nézheted,hogy a kelengyébe besegítettek-e,mert a te gyereked,a Te gyereked,te akartad,tartasd el.Ez az élet,Te vállaltad!

Ahhoz persze senkinek nincs köze,hogy miért vállaltál 2.gyermeket,mikor tudtad,hogy kicsi a lakás,de akkor ne így írj ki kérdést,mert így jogosan kérdezik meg,miért nem volt elég egy gyerek,nekem is a kommentjeid után ez jutott ELŐSZÖR eszembe.

Tehát összegezve:Kérjetek,de én nem banki,de kamatostul adnám vissza,ha elfogadják.Fogadd el őket ilyennek,van akinek ez a természetes,és örülj,hogy ilyen szüleid vannak.

Sztem a magyar lakosság több mint fele "normális" körülmények között él,saját maguk kaparják össze a gesztenyét ilyenfajta családi segítség nélkül.

Sok szerencsét,és Gratula a babához!

Azt írtad, hogy igazságtalannak tartod, hogy az anyósodék nem segítenek, pedig megtehetik... nos, az egész élet egy nagy igazságtalanság. És amíg ezt keresed az életben soha nem leszel elégedett. Az igazságos talán, hogy aki a honvédségnél dolgozik egy irodában 40évesen elmegy nyugdíjba és 220ezret kap egy hónapban, míg más 50évesen napi 10-12órában dolgozik szaros 90ezerért??? Az igazságos, hogy a munkatársam, akivel egyszerre léptünk be, másfél hónapja dolgozik és szerződéseket köt, én meg még mindig csak ülök valaki mellett és nézek ki a fejemből semmi pénzért, mert elvenném a többiek elől a munkát???? az igazságos, hogy aki pénzes, de hülye annak apuci kifizeti az egyetemet és lesz diplomája, ellentétben azzal aki nagyon okos és tényleg szeretne tanulni, de szegény a családja??? Az életben semmi sem igazságos vagyis elég kevés dolog az! és ezt meg kell értened! PErsze igazad van ebből a szempontból, meg tudlak érteni, de nem kérheted számon anyósodákat és nem oszthatod be az ő pénzüket még ha sok is van nekik. A férjed megteheti, hiszen ő a gyerekük, de nekem eszembe nem jutna anyósoméktól kérni.

És én azért írtam, hogy albiban lakunk és ne legyél telhetetlen, mert féltékeny vagyok, hanem hogy inkább örülj annak, hogy van lakásod és ezzel együtt lesz önerőd egy házhoz. Sok embernek ez csak álom, és nagyon sokan nyomorognak 40nm-en egy garzonban 3-an. Te kaptál egy lakást, le a kalappal a szüleid előtt, de nem mindenki olyan, mint ők. Az emberek nem egyformák, van aki ilyen van aki olyan, és ez ellen nem tudsz mit tenni!

Kedves Kérdező!

Megértelek. Már írtam neked egy kétsorost most írok kicsit többet, mert úgy érzem a válaszolók közt akik hideget dobálnak rád nem értik a problémád.

A témában igazad van abban,hogy a férjednek kéne kérni. Sajnos ha jól értem nem fog, mert nem olyan.

Elmesélem velünk mi a helyzet. Nálnukn a két család azonos anyagihelyzetűnek volt mondható mikor összeházasodtunk. Úgy került sor az esküvönkre, hogy az esküvő előtt férjem felvette a diákhitelt, mert akkor még egyetemista volt. Azért,hogy az esküvő szüleire eső részét kifizethesse. Aztán míg ő lediplomázott én tartottam el. Laktunk albérletben és laktunk önkormányzatiban is. De lényeg 1 évig éltünk az én keresetemből és mivel közben szültem később a GYEd-em ből. Neki annyi volt,hogy kapott ösztöndíjat, szoctámot. Ennyi. A szüleinek eszébe sem jutott,hogy az esküvő költségeit vissdzafizessék neki. mondván nincs pénzük. ( közben volt pénz 200 ezres zepter edényre, havi 20 ezres telefonszámlákra meg a többi) Ami félretett kis pénze volt a férjemnek azt a nagymamája kuporgatta össze neki, és ugyanez él a húgára is. A mai napig ami megtakarítás van a férjemék részéről azt a nagymamája, a gyerekeim dédanyja intézi.

Mikor a lakást meg vettük azt mondták a szüleim ,mivel a húgomnak is segítettek a lakásvásárlásban így ugyan annyival segítenek nekünk is. Anyósék meg azt mondták nincs pénz azzal nem tudnak segíteni, de takarítani eljön, meg is pucolt az új lakásban 1 ablakot 2 nap alatt.

Mi is hasonlóan vagyunk tehát mint te. Ha adódott valami mi mindig itthon megbeszéltük mit kéne tenni, és férjem beszél a szüleivel én bólogatok, helyeslek. mert ha én szólok az nem ér semmit vagy éppen ellenkezőleg sértődést szül. Ugyan ez a helyzet a gyereknevelési kérdésekkel.

Szerintem az úgy jó ha a szülő tudja támogatni a gyerkeét. hogy meddig az mindegy. Én tudom,hogy a szüleim amíg élek ha tudnak adnak majd. S ők is tudják, hogy amikor szükségük lesz rám ott leszek. S ezt senki ne fordítsa le csupán az anyagiakra.

Az nonszensz,hogy nem érdekli egy szülőt a gyereke és semmit vagy csak minimálisat tesz érte. Én már most gondolok a gyerekeimre, már most van megtakarított pénzük,hogy amikor odakerülnek akkor legyen mihez nyúlniuk.

Lehet pontozni.