Hogy lehet azt feldolgozni, ha nem szeret a családom?

Megjegyzem, hogy nem biztos, hogy nem szeretnek, de az könnyen meglehet, hogy rosszul kommunikálnak, nem értik meg a szempontjaidat, nem empatikusak stb. Szóval lehet, hogy nagyon sok hibát elkövetnek, de ez nem = azzal, hogy nem szeretnek. Minél előbb önállósodj, ha ez megvolt, akkor lehet, hogy pozitívabb színben fogod látni őket.

azt általában sehogy.csak az vigasztalhat, hogy nagyon sokan vannak hasonló helyzetben, mert ilyen a világ és általában nagyon rosszak a családi kapcsolatok./az én férjemet kitagadta az anyósom és sem o sem a novére nem beszél velunk már évek óta , de még az unokájával sem!az én oldalamról is úgy vagyunk ,hogy én velem sem beszél sem a bátyám sem a novérem.míg tudtam nekik anyagilag segíteni addig állandóan jottek,telefonáltak, mióta anyu is meghalt már én sem kellek./próbálj keresni barátokat ismerosoket és néha egy idegen is jobb ,mint egy rokon.nem tudom van-e már barátod akire számíthatnál.a tágabb rokonság sem tart már úgy ossze, mint valamikor.minket még az unokatestvérem sem hívott meg a két gyerekének a lagzijába, már csak a temetéseken találkozunk.mindenki csak az anyagiakat hajhássza és ,ha véletlenul úgy érzi ,hogy a másiknak tobb van, vagy esetleg diplomája az is az irígység tárgya lehet.lehet ,hogy nálad is az a "baj", hogy túl ugyes és onálló vagy.szerintem ne torodj semmivel, járd a saját utadat és majd lesz saját családod.

Ha majd a saját lábadra állsz, könnyen fel fogod tudni dolgozni ezt. Más megoldás nincs, mint az elköltözés. Tedd meg, amint lehet.

Szégyellhetné a családod magát nagyon! Én is így vagyok!

Nem tudom, de sajnos ezt ki akartam én is írni kérdésnek....Csak mondom nézelődök, hátha lesz egy ilyen kérdés...na szóval, nálam az a helyzet....hogy...anya mindig csicskáztat meg mindenért leszid és azt mondja mindent megenged, közben meg semmit, apa meg nem is foglalkozik velem , csak a gép előtt ül, meg ilyenek, de ez nem az én kérdésem. Nos én azt mondom mindig nekik hogy elmegyek dolgozni és elköltözök végre innen, és anya még csodálkozik, mivel 12 éves vagyok, és csak néz ki a fejéből, meg leszid, ha azt mondom, hogy öngyilkos akarok lenni, meg 1x a suliba az egész osztály előtt mondtam hogy felakasztomm magam és mindenki csak bólogatott hogy jó, na de ott volt a tanár, és az nem lényeg, de anyának vannak kémei, meg a pletykás barátnője, annak a gyereke meg az osztálytársam és megtudta és ezért stidott le...háát van okom rá..de azt mondta semmi okom nincs mindenem megvan..persze...csak épp a szeretetet nem kapom meg senkitől, mivel én fejlődésirendellenességgel születtem (ferde gerinc70%, rövid kéz, 3 ujj, szemtengelyferdülés, és az egyik lábam rövidebb mint a másik) na de ezt hagyjuk...BOCSI....csak....na szóval KÖLTÖZZ EL! Én nem tehetem, mert csak 12 vok... De Te igen!

Az utolsó válaszoló vagyok: Mikor mondtam h vvan okom rá, arra gondoltam h az öngyilkosságra van okom, ne arra h leszidjon. DE TE NEH AZ LEGYÉL.

kedves elottem szóló! nehogy már megongyilkoljad magadat, kulonosečn, ha még csak 12 vagy.létezik olyan szó ,hogy "tolerancia" és egy másik is az alkalmazkodóképesség.használd mindkettot bátran és ha felnosz majd eldontott, hová mégy.ennyi handykeppel amennyit felsoroltál nehéz lesz.csak bátorság!

a kulon koltozes szerintem nem fog valtoztatni azon a borzalmas erzesen h nem szeretnek, engem ez felemeszt lassan es bar most apamnal lakok aki epp kipaterolz noveremhez aki ugy viselkedik vele mint egy csovessel aki bunko modon betort hozza ( bar apank tartja el ot is, szoval nemtudom mire fel a nagykepusege h ez az o lakasa) szoval aterzem a helyzeted nekem nincs kedvem mar semmihez... de amikor kulon laktam tolluk ( bar 17 evesen koltoztem el es ok fizettek nekem a kulon lakast szoval az nem ugyanaz) en akkor is borzalmas lelki allapotban voltam emiatt. en nem hiszem h ezt fel lehet dolgozni, en el sem akarom hinni hogy ilyen letezik. Nalunk is a kuss gyerek! neked nincs szavad! felallas megy ezert en nem is hiszem hogy meg tudnank oldani a problemat. ( ez talan kicsit gonosz de orulok h nem csak en vagyok igy ezzel) a 12 eves valaszolonak csak annyit irnek hogyongyilkossagal fenyegetozni nagyon onzo es gyerekes dolog, persze gyerek vagy szoval ertheto, es nehez a helyzeted. Szerintem probalj meg eros lenni, es kerj kulso segitseget vmi csalad terapeutat. Ha onkenyesen es nem normalisan kered meg a szuleidet h valami valtozzon akkor nem fognak komolyan venni.