Szerintetek mitől van az, hogy valakinek abszolút nincs türelme a gyereknevelésben? Ez adottság? Vagy mindenki tudja több türelemre nevelni magát?

szerintem elégedetlen a helyzetével.

talán úgy érzi, rosszul választott férjet, vagy csak azért türelmetlen, mert egyik hónapról a másikra élnek.

és az is lehet, hogy csalódott a gyerekében, másra számított, pl. hogy nem lesz olyan eleven, szófogadatlan, akartos stb.

Én szerintem attól, hogy valaki türelmes a gyerekével, még nem kényezteti el. Én inkább a férjnél érzek problémát a nevelésben, egyszerűen neki kevesebb türelme van beszélgetni vagy megértetni magát a gyerekkel. Szerintem sok férfi csak akkor tud mit kezdeni a fiával, mikor már elég nagy ahhoz, hogy értelmesen kommunikálni tudjon vele.. Ez természetes, ritkán egyforma a két szülő vérmérséklete. Persze én még nem vagyok szülő, csak ezt tapasztalom magam körül.

Amúgy én nem támogatom az "Ezt így csináld, mert én azt mondtam" típusú nevelést, lehet, hogy könnyebb dolga lesz a gyereknek az iskolában, ha megszokta hogy utasítják, de szerintem a "Miért?" kérdések teszik nyitottá és érdeklődévé őket, ami szintén nem elhanyagolható tulajdonság..

Neked, mint Edesanyanak tobb turelme van, mint a parodnak. A ffiaknak altalaban nincs turelmuk, s mint irod is, sajnos ezzel a modszerrel akarjak nevelni a fiukat es nem is gondolnak arra, hogy mar itt elkezdodik az, hogy a gyermek lelki serult lesz.

Viszont Te most a jelenlegi nevelesi modszereddel nagyon sokat segitesz a gyermekednek, mivel erzi a szeretet es az egyutt erzest. Ezert a kesobbik folyaman is Teged fog valasztani bizalmasanak es nagyon jo lelkikapcsolatot tud kialakitani Veled, viszont ez mar megint nem fog tetszeni a parodnak sajnos.

Nagyon sok pelda van erre, de a parodat megvaltoztatni nem igen lehet, mivel Neki ez a modszer igy tokeletes. A gyermekedet mar nagyobb koraban elfogja ezt fogadni, hogy az Edesapja ilyen, de Nalad fog mindig "meghuzodni" es ez nagyon jo dolog, mivel segitsegere lehetsz pontosan azzal, hogy meghallgatod es megtudod nyugtatni.

Azokkal értek egyet,aki szerint a te nevelési módszered a rossz! A gyerekek nagyon hamar felismerik,hogy melyik szülőnél érvényesíthetik az akaratukat. A fiad is tudja,hogy te mindent megengedsz neki. OK,hogy megmagyarázod,miért ne csinálja,amit akar,de ez még nem tartja vissza attól,hogy azt tegye,amit akar. Tévedés azt hinni,hogy majd később te leszel a bizalmasa. Nem,csak te leszel az,akitől mindent kikövetel.

Az sem jó,hogy azért tilt meg a férjed valamit, "mert én azt mondtam."

Kell a rövid magyarázat,de fontosabb,hogy utána a te akaratod érvényesüljön.

Egy ismerősöméknél az anyuka volt a határozott,az apuka pedig a "meggyőzés" híve.

A kisfiú alig múlt 3 éves,amikor azágyon ugrált. Az anyuka levette onnan,rászólt,hogy ezt nem szabad. A gyerek újra próbálkozott,az anyuka bevitte a szobájába,nem törődve a gyerek sírásával.

Másnap megismétlődött a dolog,csak ekkor az apuka is otthon volt. Utána mebnt a gyereknek a szobájába,és elkezdett neki magyarázni,hogy leeshetsz,tönkremegy a bútor stb. A fiúcska egyideig hallgatta,majd odaszólt az apukának: Fodg már be a pofád! Az apának elfogyott a türelme,és ráütött a gyerekre. (Igaz,hogy utána lelkiismeretfurdalása volt)

Érdekes módon,ezután a gyerek tudomásul vette,hogy nem tehet meg mindent,amit akar.

A túlzásba vitt türelem és engedékenység később nagyon visszaüthet.

Szerintem azoknak nincs türelmük hozzá, akik valamiért nem akarnak "lemenni" a gyerek szintjére hogy pl. elmagyarázzanak neki valamit, mert akkor nem tudnák olyan ütemben élni az életüket, mint gyerek nélkül. Ezért úgy kezelik a gyereket, mint egy felnőttet.

Hiába, egy gyerek mellett le kell "lassítani", alapokat elmagyarázni neki, stb. Ez inkább akarat, mintsem adottság kérdése.