Szülöi verés? Megérdemli minden esetben a gyerek?

Le leszek pontozva, de szerintem van olyan eset, amikor a verés igenis megoldást jelenthet. Természetesen nem a kérdező esetére gondolok, az már elég durva. Nekem is van pár hasonló emlékem, pl. amikor 2-3 évesen nem bírtam megenni a vajas kenyeret, amit vacsorára kaptam, mert nem voltam annyira éhes, apám meg nagyon durván felpofozott, mondván, hogy más emberek éheznek, úgyhogy örüljek, hogy van kaja. Utána addig ordibált velem, amíg nagy nehezen meg nem ettem a kenyeret, de asszem, később ki is hánytam utána.

De manapság ez a hülye divat megy, hogy egy pofont se szabad adni a gyereknek, mert sérül a lelki világuk, vagy mit tudom én, és nagyon el vannak eresztve a fiatalok, túl sok mindent meg mernek maguknak engedni. Van, hogy a kisgyerek akkor se hajlandó leállni a rosszalkodással, miután az anyja többször rászólt és elmagyarázta, hogy nem szabad. Olyankor mit csináljon a szülő, hagyja rá, hadd szokja meg a gyerek, hogy bármit megtehet következmények nélkül? Nem azt mondom, hogy állandóan ütni kell a gyereket, ahol éred, sőt a verés szerintem csak akkor megoldás, ha máshogy nem lehet leállítani a gyereket, de egy pofontól vagy egy kézre csapástól nem lesz semmi baja, ha olyan dologért kapja, amiért megérdemli.

Bár jó volt és most is jó a kapcsolatom a szüleimmel, kiskoromban anyám sokszor a verést látta megoldásnak.

Apám egyszerűen vasvilla szemekkel nézett rám, ha rosszat tettem - ez sokkal hatásosabb volt, rendre összetojtam magam ijedtemben ettől, pedig ő nem szokott verni.

14 évesen (lány vagyok) rájöttem, hogy már fizikailag paritásban vagyok anyámmal, amikor ütött volna, elkaptam a karját, felnyomtam a falra, hátracsavartam a karját és megkérdeztem, hogy akarja-e folytatni. Ott vége is lett, mert rájött, hogy verekedés is lehet a vége, ha megüt.

Apám nem dicsért meg az akcióért, de szerintem ő is érezte, hogy anyám sok esetben tehetetlenségében ütött, pedig lett volna más megoldás is.

Szerencsére így verekedés se lett, anyám pedig ott megértette, hogy a verés nem megoldás a konfliktusok kezelésére.

12:25 - ezzel egyetértek, ha nem állandó szokás a verés, akkor egy nem túl erős ütés még pszichésen is nagyobb meglepetést tud okozni.

Ha valakit nem szoktak verni, de egyszer rácsapnak a fenekére, akkor akármilyen kicsi, felfogja, hogy ez most vis maior.

Na, nem akarok okoskodni, csak azért merek közbeszólni, mert tanultam pedagógiát egy pár évig.

Tehát: a gyereket nem szabad verni, mert igenis sérül a személyisége. Szociológusok, statisztikai adatok is kimutatták, hogy az erőszakos bűncselekményeket elkövető embereknek (nem tudom pontosan megmondani, mert nem emlékszem, de kb.) 90%-a bántalmazva volt gyerekkorában. Később nem tudta kezelni a problémáit, mert nem tudta, hogy lehet az agresszión kívül máshogy megoldani bizonyos élethelyzeteket, így nyilván erővel oldott meg mindent.

Nem megoldás a szeretetmegvonás sem, mert a gyerek felnőtt korára annyira önbizalomhiányos lesz, hogy vagy szociopata, vagy öngyilkos lesz, stb stb... Vagy amásik véglet, hogy felnőttkorában akarja majd megkapni azt a szeretetet, amit nem kapott meg anno a szüleitől, így lesz annyi nőből k...a (már bocsánat), vagy ezért fog egy normális, értelmes nő pasitól pasiig menekülni, hogy végre valaki szeresse már őt is, bármi áron.

A gyereknevelés helyes módja: jutalommegvonás. Nem takarítottad ki a szobádat? Nem megyünk le a játszótérre. Elvetted az öcséd játékát? Nem játszhatsz te sem egész délután.

stb.... Ugyan még nincs gyerekem, de állítólag működik.

szerintem hogy fakanalat tört el rajtad meg elvette a bérleted ebben a rohadt ridegben, nevetséges! milyen anya az ilyen?

egyébként tudja, hogy ki a barátod? és konkrétan az ő személye ellen szólt ez a fajta fellépés? vagy tök mindegy kivel vagy, lehet az egy áldott rendes fiú is, azt sem lehet?

Még felnőtteknél is működhet egyébként, a lényeg, hogy ne sérülés/fájdalom okozása legyen a cél, hanem a mondanivaló nyomatékosítása.

A férjem egyszer nagyon belemerült a poénkodásba, hiába szóltam, hogy kezd sértő és nem vicces lenni, nem hatott. Akkor tenyérrel rásóztam a sejhajára és csúnyán néztem. Nem fájt neki, de annyira meglepődött az akción, hogy abbahagyta és percekig csodálkozva nézett.

Amúgy nem, nem bántalmazzuk egymást, viccből ő is szokott seggrepacsizni. Itt inkább a meglepetés ereje hatott, no meg mellé a rosszalló tekintet.

12:32 - ezzel egyetértek, annyiban egészíteném ki, hogy jutalom- és figyelemmegvonás. Viszont - főleg piciknél - ha utána korrigálja a viselkedését, akkor akár túlzott dicséret is.

Főleg a pici gyerekeknek nagyon fontos a dicséret, így motivált lesz, hogy ismét bezsebelhessen párat.

Figyelemmegvonás alatt pedig azt értem, hogy természetesen rajta kell tartani az embernek a szemét a gyereken, de kortól függően 5-30 perc mosolyszünet, "levegőnek nézlek" is hatékony tud lenni.

Nekem is egy gyakorló pedagógus magyarázta el, hogy bármilyen hülyén hangzik, 5 év alatti gyerekeket hasonlóan lehet nevelni, mint a kutyákat. Nem figyelek rád/megdicsérlek.

A jutalommegvonás inkább kamaszkor környékén tud hatékony lenni, mert ott már a dicséret nem annyira fontos (vagy nem a szülőktől), de tévé- vagy bulimegvonás már tud fájni.