Anyum alkoholista es erzelmileg zsarol, mit tegyek, hogy ezt ki is birjam?

Hát az én anyám egyszer észbe kapott (azt pontosan nem tudom, hogy magától, vagy valakivel beszélt), és elkezdett pszichiáterhez járni. Nem egy olcsó mulatság, de azóta 1 kortyot sem ivott!

Szerintem ha józan, és van rá keret, akkor mondd neki, hogy menjen, vagy valamit tegyen. De józanon, ha lehet! Remélem sikerül, mert tudom milyen szar.

Kedves kérdező!

Mélyen átérzem a helyzeted, én is hasonló körülmények közt nőttem fel. Anyánk régóta iszik, nem törődött a családjával, apámat folyton megcsalta, stb. Sok volt nálunk a veszekedés. Sajnos mi hiába jártunk a családsegítő központba, nem segített senki. A vége az lett, hogy nehezen, de felnőttünk és viszonylag teljes értékű ember lett belőlem és a bátyámból is. Én 14 éves koromban elkerültem otthonról, megismerkedtem a párommal, akivel azóta is nagyon boldogok vagyunk, a bátyám is megnősült, 2 gyönyörű gyermekük van. Az apám teljesen kikészült anyám miatt, azóta se jött helyre. Anyám miután egyedül maradt, eladósodott, ki lakoltatták, a bátyámék fogadták be, de náluk is ivott, veszélyeztette a gyerekeket, ezért mennie kellett. Most egy börtön viselt emberrel él együtt, nem tudom milyen körülmények közt, de azt mondja ő most boldog. 5 évig szinte nem is találkoztunk, de 2 hete felhívott, megtudta, hogy kisbabát várok, érdeklődött. Azóta 1x találkoztunk. Azt veszem észre rajta, hogy próbálja pótolni azt az időt mikor nem törődött velünk, de ezt már nem lehet. Jól esik, hogy érdeklődik rólunk, úgy tűnik gondoskodni szeretne rólunk, de én már nem tudok bízni benne. Nem zárkózom el a találkozástól, de már sose lesz "normális" a kapcsolatunk.

Én csak azt tudom neked tanácsolni, hogy első sorban ne az anyukád javait nézd, hanem a sajátodat. Amint lehetőséged lesz rá költözz el tőle, akár kollégiumba is. (én is voltam ott) Próbáld a saját életed élni és legkevésbé hagyni, hogy bárki is belerondítson. Hidd el nem éri meg könyörögni, mentsd ami menthető! Azt mondtad a gyerek korodnak már annyi... Ha nem lépsz a továbbiakban sem lesz jobb. Tudom, hogy nem könnyű, nekem sem volt az. Nekem legalább ott volt a párom, aki azóta is mellettem áll. Azóta is köszönöm az Istennek, hogy ilyen jóravaló fiút szánt mellém. Így 6 év távlatából is nehéz visszagondolni, hogy milyen rossz volt mikor elköltöztem otthonról. Még gyerek voltam, nagyon hiányzott, hogy valaki gondoskodjon rólam. De nem volt mit tenni, tudtam, ha nem hagyom ott az anyámat egyre rosszabb lesz és teljesen tönkre megyek. Ahogy tudtam megpróbáltam feldogozni, iskolába jártam, mellette dolgoztam, háztartást vezettem. Nehéz volt, de sokkal jobb mint otthon. És megérte. Ha akkor nem jövök el, mára már biztos valamelyik bolondok házában lennék.

Kitartást és nagyon sok szerencsét kívánok neked, hogy túl tudj lépni ezen a nehéz korszakon. Ha szeretnél még kérdezni vagy tanácsot kérni valamiben akkor nyugodtan írhatsz priviben is.

Te nem tudod leszoktatni, ha saját magának még nincs elege az életviteléből és nem akarja ő is. Ne dugd el a gyógyszerét és az italát, mert ha már nagyon komoly szenvedélybeteg, és mindenáron hozzá kell jutnia a szerhez, amit használ, elindul megszerezni mindenáron, és még nagyobb bajba keveredhet! Vannak ingyenes segítségek, pl. az AA, ami országszerte létezik (de külföldön is ma már mindenholz), Bp-en pl. a Félút Centrumban pedig ingyenesen kaphat orvosi segítséget is, de vannak vidékiek is.

Ha ő végképp nem akar maga igénybevenni segítséget a leszokáshoz, van olyan hely is, ahol segítenek neked elviselhetővé tenni ezt a helyzetet ( pl. ACA = rosszul működőcsaládok hozzátartozóinak önsegítő csoportja).

Irj privibe, küldök telefonszámokat, címeket, ha a neten nem találnád meg őket.