Akinek nem élnek a szülei, az hogyan dolgozta fel?
Illetve nem is a feldolgozás, hanem a hiányt hogyan kezelitek? Anyukám 8 éve halt meg, de még most annyira fáj mintha tegnap lett volna. Szerintem még 80 éves koromban is ezt fogom érezni, bár most már nem sírok annyit (csak néha mikor rámjön) és inkább mosolyogva emlékszem a szép dolgokra. Apumra szintén, ő 2 éve halt meg.
Olyan sokszor érzem azt, hogy most jó lenne ha itt lennének és tanácsot adnának, segítenének, vagy jó lenne nekik elmesélni valamit. Pl eszembe jut, hogy ha lesz valamikor babám, akkor nekem senki sem fog ÚGY segíteni mintha az édesanyám velem lenne...Ti ezt a hiányt, amit a szülő halála után éreztek a mindennapi életben, hogyan kezelitek?
válasza: válasza:Szerintem ezt sehogy és sosem lehet feldolgozni. :'(
Idén lesz négy éve, hogy Anyum nincs velünk, de minden nap nagyon hiányzik, és nagyon sokszor érzem, hogy hiányoznak a jótanácsai, véleményei is.
A babavárás és -vállalással kapcsolatban is sokszor eszembejutott nekem is, hogy nekem már nem lesz kitől kérdezni..
Kezelni nehéz, de muszáj erősnek lenni, hisz Ő is azt szeretné látni.
Látom másnak is nehéz. Múltkor említettem valakinek, hogy mennyire hiányzik, erre lehurrogott hogy "hát felesleges miatta keseregni úgysem lehet már visszahozni, régen volt, előre kell nézni" Van benne igazság, de szerintem soha sem fogok megkönnyebbülni. Amúgy én kiskamasz voltam mikor meghalt (13 éves) azt mondják pont a legrosszabb kor. Bár erre nem hiszem, hogy van jó kor, esetleg mikor van az embernek már gyereke...
És igen, a közös programok. Sokszor látom, hogy anyák a lányukkal vásárolgatnak, az egyik barátnőm pont vmelyik nap ment el az anyukájával valami kiállításra mint "csajos program". Hát ilyenkor összeszorul a gyomrom, hogy bárcsak egy napot még együtt lehetnénk. Akkor meg végképp mikor az jut eszembe, hogy néha mennyit veszekedett rám, mert nagyszájú voltam... :( Annyi mindent másként csinálnék.
válasza:ELső hozzászóló vagyok.
Én 11 voltam. Én is mindig azon gondolkodom, hogy mennyire más ember lennék,ha élne. Nagyon fel tud bosszantani egyébként, mikor ismerőseim körében látom,hallom, hogy nem becsülik meg igazán az édesanyjukat. Persze nekik ez olyan természetes és megszokták, hogy mindent eléjük tesz az anyjuk. Van egy pár ember, akire állitom, hogy nem birná ki, ha anya nélkül maradna. Ilyenkor pedig olyan dühös vagyok, hogy nekem miért kellett ennyire önállósodnom és egyedül megküzdenem mindennel?.. Ez a hiány belőlem dühöt vált ki leginkább mostanság.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!