Hogy értessem meg anyámmal, hogy az nem gyerek nevelés, amit ő csinál? Szerintem teljesen elrontja!?

Egy anyának mindig az ő édes kis ici-pici gyermeke marad, akárhány éves is lesz az öcskös. Az enyémek már félig felnőttek, de egyszerűen ellenállhatatlan kényszert érzek, hogy ölelgessem, puszilgassam, meg mindenféle lökött becenevekkel illessem őket. A cipőjüket ugyan nem fűzöm be, de én is babusgatom őket.

Aztán megkapom, hogy " Jaj, mutter, hagyjál már!"

Tényleg nagyon durva amit anyud csinál... nálunk apa ilyen, de kicsit más az esetünk.. és hiába mondok neki akármit is, engem is lekiabál, hogy mit értek én hozzá, meg h én mindenhez hülye vagyok... szóval szánalmasak tudnak lenni az biztos, én 3-4éve próbálom megértetni, de nem lehet! Szóval bocsi, hogy elkeserítelek, de nem hiszem, h rá fog jönni mit csinál. Majd tesód ha felnő kicsit, akkor talán ő tud lázadni... hátha...

Amúgy azt megkérdezhetem, hogy tudtál különköltözni 19évesen és hogy milyen suliba jársz és mit dolgozol mellette? Én 20éves vagyok és én is változtatni akarok, mert itthon nem bírom már... Légyszi majd válaszolj, mert nagyon kíváncsi vagyok!

Írtad, hogy kiskorodban veled nem nagyon foglalkozott. Hát itt a probléma forrása!

Édesanyátok most az öcséden akarja bepótolni, bizonygatni magának, hogy ő igenis jó anya. Biztos hatalmas lelkiismeret furdalása is van miattad, és ezt akarja kompenzálni a fullasztó törődésével. Ezzel rengeteget árt a kisfiúnak, de gondolom ha ezt szóba hoznod,nem érti meg.

Azt tanácsolom neked, hogy menj be az iskolába, és keresd fel az osztályfőnökét, és beszélj vele. Kérdezd meg, hogy ő mit tapasztal, és kérd meg arra, hogy beszéljen hívja be anyutokat fogadóórára, és mondja el neki ő is ezeket. Hátha rá hallgat! Az a baj, hogy te hiába "nevelgetnéd" az öcsédet ha elköltözöl hónapokon belül. Anyukádnak kéne felnyitni a szemét, addig, amíg nem késő!!!

Tisztára, mintha a húgomról olvasnám e sorokat meg anyámról.Igaz ő se kései gyerek nem lett, anyám meg tényleg csak akkor csinálta, amikor éppen nem dolgozott sehol és ez töltötte ki az idejét, életét, mindenét.

Tesóm - ellenben az öcséddel - mindezt aljas módon kihasználta mindigis, ha éjfélkor jutott eszébe, hogy éhes, felkeltette anyámat, aki persze rögtön ugrott is neki, mint a pinty.Mi lett az eredménye, mikor végre el tudott helyezkedni dolgozni, tesóm megőrizte a "jó" szokásait, ha anyámnak hajnali négykor csörgött az óra, mert délelőttre ment, akkor is felkeltette éjnek évadján, hogy csináljon neki kaját, na anyám ekkor gondolkozott el rajta, hogy kicsit következetesebben is nevelhetné a húgomat, de akkor már késő volt, a fejére nőtt; mindez a mai napig érvényes, otthon élősködik, pedig már 25 éves, de összesen nem dolgozott életében 1 évet...Erre jó a babusgatás, semmi másra, a TUNYAságra nevelésre.

Öcséd legalább hadakozik a babusgatás ellen, ez már jó jel.

Anyukád elmehetne dolgozni, legalább lekötné magát és nem azzal lenne nap-mint nap elfoglalva, hogyan rajongja körül a fiát...