Beteg cagyok hasmenés láz és a férjem inkább haverozik majd hív. Olyan rosszul esik miért bánik velem igy?

Hogy mennyi szívtelen ember van itt! Szegyeljétek magatokat! Bántani egy várandós nőt föleg ha még beteg is! És illet volna a férjének otthon maradnia!

Jobbulást!

Na most le fogtok pontozni,de nem baj.

Szóval ha én terhes lennék akkor elvárnám a páromtól,hogy mindíg körülöttem legyen segítsen amiben tud.Nem,nem papucsot csinálnék belőle,de ketten vállaljuk azt a gyereket,az övé is ugyanúgy ahogy az enyém.Viszont a nő hordja ki,neki van hányingere meg a sok kellemetlen dolog ami a terhességgel jár(Sőt még terhesség után is)A nő fogja megszülni a babát,ami valljuk be,nem egy kényelmes dolog,sőt.Akkor a szeretett párom annyira legyen már tekintettel "ránk",hogy ha beteg vagyok mellettem van...

A válaszok többségét olvasgatva nem csodálkozom, hogy minden második házasság válással végződik.

Ha mindig csak a saját kényelmünket nézzük egy kapcsolatban, ne csodálkozzunk, ha a párunk is elégedetlen lesz ezzel és emiatt mi is. Ha a páromnak valami dolga van, akkor nem fogok azon keseregni, hogy nem marad velem otthon, ha valami, nem túl komoly bajom van, viszont ha nincs komoly dolga, fel sem merül benne, hogy ne maradjon velem.

Én úgy gondolom, egy kapcsolatba az egymás kölcsönös segítése, esetleg az egymással való törődés is bele tartozik és azzal kell inkább törődni inkább, aki éppen gyengébb, betegebb, elesettebb.

Néha tényleg meglep az emberek egymással való közömbössége, és a saját igényeik teljes mértékben a másik igényei elé helyezése.

Nincs akkor semmi baj, ha mindketten egyformán függetlenek akarnak lenni egymástól a kapcsolaton belül. De ha egyik fél nem ilyen, akkor valahogy össze kell csiszolódniuk, ha nem akarnak boldogtalanok lenni.

Mondjuk a pasi elmegy a haverokkal, de megiszik velük egy-két sört és utána hazamegy, a feleség meg ezért nem haragszik meg, hanem örül, hogy a párja az este nagy részét vele tölti. Vagy a pasi kicsit elhalasztja a haverokkal való találkozást, amíg a felesége jobban nem lesz.

Nagyon rossz az, mikor úgy érezzük, hogy a párunk nem törődik velünk, még akkor is, ha esetleg ne hozzuk szóba, hogy ne érezze hisztinek. Pedig sokszor nagyon kevés elég lenne, hogy ne érezzük így. Egyébként ez fordítva is igaz, mert mindkét félnek oda kellene figyelnie a másikra.

nem, drágám... a sok válás attól van, hogy az itteni kommentelőkhöz hasonlóan a legtöbben el sem gondolkoznak egy ilyen helyzetben, hogy a MÁSIKNAK mi az igénye és mi az, amit szeretne. Csak azon merengenek, hogy saját maguknak mi a jó. Nézd meg a kommenteket. Nem azt írták a legtöbben, hogy ez relatív... hanem azt, hogy a kérdező egy elkényeztetett r.banc, aki valami mocskos, perverz fantázia kapcsán elvárja szegény, szerencsétlen férjétől, hogy az ő undorító, alantas ápolása helyett a jogosan megérdemelt jussát, a bulit kihagyja. Mert hát urambocsá el is kaphatja, meg milyen undorító látvány és szag van ilyenkor.

Ez ÖNZÉS. és hasonló sok önző megoldás vezet a válásokhoz.

Az, amit te mondasz, azt szerintem rendben van. Ha két ember közül mindkettő igénye az, hogy ilyenkor egymástól távol legyenek, akkor oké. De amint a beteg félnek nem ez az igénye, akkor a másik, ha szereti, igenis alkalmazkodjon hozzá, amikor állapotos, beteg. És ez csak a jéghegy csúcsa. Csoda, hogy állandóan ilyen kérdések vannak itt, mint hogy "unom a páromat, mert nem megyünk soha sehova"... ennél sem tud egyik sem erőt venni magán.

És még sorolhatnám. Nulla alkalmazkodó képesség, szeretet, önzetlenség. Ezért vannak a válások.

Szóval ha én terhes lennék akkor elvárnám a páromtól,hogy mindíg körülöttem legyen segítsen amiben tud

Komolyan elborzaszt az ilyen nők hozzáállása, akik szerint a terhesség egyenértékű a betegséggel vagy a nyomoréksággal.

25 N

nem, nem egyenlő.

De azért úgy terhesnek lenni, hogy közben hánysz, megy a hasad és lázad van... az azért már más helyzet, drágám.

És nyilván aki azt irta, hogy terhesség esetén a párja legyen mindig vele, az sem úgy értette, hoy napi 24 órában... hanem úgy, hogy jobban figyeljen oda rá, mint egyébként, és legyen rá tekintettel. Nyilván nem fogja elvárni, hogy 9 hónap alatt soha ne menjen sehova, de elvárja, hogy egyeztesse vele, hogy mikor és hova szeretne menni, és hogyha rosszul van, akkor lemondja azt a programját, ami nem kötelező és nem jelent a kimaradás komoly hátrányt.