Miért hiszi mindenki, hogy magántanulónak lenni olyan könnyű?

A szociális fóbiát nem szabad bezárkózással "kezelni", mert csak romlani fog az állapotod. Most még iskolás vagy, de néhány éven belül el kell kezdened dolgozni, az pedig nem fog menni a szobádból. Ott kollégákkal, főnökökkel kell érintkezned, legtöbbször ügyfelekkel is, és legtöbbjük bizony érzéketlen lesz a problémáidra.

Sajnos azt kell mondanom, hogy ha nem törsz ki ebből a helyzetből, akkor könnyen válhatsz hajléktalanná is, mert a szüleid sem fognak örökké támogatni, ha pedig egy iskolában sem tudsz boldogulni, egy állást sem fogsz tudni megszerezni.

Pszichológus, pszichiáter.. nem tudom. A legtöbb ember tisztában van azzal, hogy miért fél valamitől, csak nem akar tenni ellene, vagy még az ellentevékenységtől is fél.

Egy ilyen komoly betegségen csak a megvilágosodás segít: a felismerés, hogy vagy erőt veszel magadon, és kimész a szobából, a gép elől, vagy annyira bezárkózol, hogy már nem lesz visszaút.

Abszolút nem a kérdésre válaszoltam, de szerintem fontosabb ezen betegség kezelése, mint az, hogy mások mit gondolnak rólad. És bizony az egész probléma gyökere ez: túlságosan félsz az emberek rólad kialakított véleményétől, azt hiszed, hogy mindenki csak azért van ott, hogy téged bámuljon, kritizáljon, lenézzen. A kérdés az, hogy hagyod az életed végleg kisiklani, vagy elkezdesz élni?

Szerintem nehezebb magantanulokent,mert neked mindent egyedul kell megtanulnod,megertened. Vagy ha kerdesed van, nincs ott a tanar,hogy elmagyarazza.

Viszont a mentalis problemaddal mihamarabb menj orvoshoz, mert a sulit meg lehet oldani magantanulokent,de tavmunkaban nem fogsz talalni munkahelyet.

Mi az oka, hogy nem tudsz szocializalodni ???

Onbizalomhiany, onertekelesi zavar,..? mit mond a pszhiologus ?

Utolsónál ott a pont! Az egész kérdésedből jól kiolvasható hogy, saját magad forgatod be... értem én ez alatt azt hogy, a magántanulással nincs baj, de egy szocfóbiásnak nem épp jó megoldás. Mert gyakorlatilag gerjeszted tovább a problémáidat...

Jó mondják akarattal nem lehet legyőzni mert ez betegség. De annyi igaz, akármit is csinálsz az életben, gyógyulni, sikert elérni... mindenhez akarat kell.

egy nagyon egyszerű példa: le akarsz fogyni mert dagadt vagy... kinézel 1 fogyókúrát.. És nap mint nap 2-3 órát szánsz rá. Az emberek 70% képtelen az ilyesmire. Leggyakoribb probléma:

- Nem tartja a diétát

- bele sem kezd, csak mondogatja

- Ha nem fogy le a módszer a hibás

- Ha nem a módszer a saját tétlensége folytán magát szidja mondván ő képtelen erre..

Tehát betegség ide-oda, kell akarat és kitartás, hogy gyógyulj.. A pszichológus max elindít a gyógyulás útján. De ha saját magad nem lábalsz ki belőle, akkor tök mind1 mit hogyan csinálsz... "beteg" maradsz.

hát ne haragudjatok. A legtöbb ember azért előítéletes, mert magántanuló az a sok roma fiatal is, aki állandóan megbukik az iskolában, és 18 évesen még mindig 7.-es és márn em tudnak vele mit kezdeni. Alig jár be, mindig az iskola mellé jár. Ezekután átrakják magántanulónak. Az illető soha nem csinál semmit, ami társadalmilag hasznos, és később a segélyért jár.

Elhiszem, hogy sok más magántanuló is van, de az előítéletek ezek miatt vannak :(

Épp ma vizsgáztattam iskolánk magántanulóit. Elv: Engedjük át, hadd menjen. Már a hány lába vab a tehénnek kérdésnél tartunk, ha tudja, hogy 4, hurrá, átment!

Katasztófális, milyen tudású tanulókat engedünk át, ezzel szemben olyan diákok buktak, akik ezeknél a tanulóknál jóval többet tudtak, bejártak az órákra, de fő a szigorúság! Mert ők rendesen járnak iskolába, tőlük követelünk.

A magántanulók egyetlen, számukra írt , minimumszintű feladatlapot töltenek ki, néhány szóbeli kérdés kb. a mikor volt az 1848 márc. 15-i forradalom szintű, és megvan a bizonyítvány.

Magam részéről nem engedélyezném, vagy csak nagyon indokolt esetben (pl. a kerekesszékes hozzászóló esetében) ezt a státust, mert kb. 90 %-uk nem tanul, indokolatlan, és szerintem igazságtalan is ténylegesen tanuló társaikkal szemben,

Én is már szocfóbiás leszek, ha valóban ilyen könnyű a levelező. Nem akarok itt senki szava hihetőségét kétségbe vonni de: azért én is rá tudnék játszani akár még tudat alatt is arra bizonyos betegségre, tudván milyen jó nekem otthon... sírhatok azért mert nem járok iskolába de elvárják tőlem hogy akkor csináljak már valamit. Mostanában túl lojálisak vagyunk a "betegekhez", túl sok ajándékot kapnak... Ami nagyon is pozitív diszkrimináció.

Én a hülye meg végigszenvedtem a normális oktatást diszlexiával még a fejemben sem fordult meg hogy felmentetem magam... pedig felcseréltem a betűket, kihagytam. Nem tudtam írni... Persze az Egri csillagokat lemásoltam kézzel 2x... mi lett a jutalmam? Vizuálisan jegyeztem meg a szókat... Sokszor otthon könnyebb sírni, hogy basz*gatnak. Én nem hogy basz*gatnála elrugdalnálak az iskoláig minden reggel.

Őszintén bassz*a a csőröm, hogy a sok szocfóbos, lelkibeteg, diszkalkuliás, diszlexiás, diszgráfiás kövezzetek meg 70% nem érdemli meg sem a felmentést, sem semmi mást.

Hát nem tom... 3.os gimnazista voltam, amikor magántanuló lettem. Van egy betegségem, ami miatt sűrűn jártam kórházba meg kezelésekre és nem akartam szaporítani a hiányzásaimat. DE! Az első 2 évben is végig 4-es 5ös tanuló voltam, amint magántanuló lettem akkor is. És én úgy csináltam, hgy amikor tehettem, bementem a suliba és beültem az órákra. Ha úgy adódott, előre megbeszéltem a tanárokkal, hogy TZ vagy felelés mikor lesz, melyik anyagból és bementem. Szóval velem nem kivételeztek, ugyanazt a nehézségű dolgokat kaptam. (ez a tanár hozzászólónak szólt).

A kérdezőnek: engem sose néztek le, sose mondták, hogy nekem könnyebb. Igaz, én törekedtem rá, hogy normális embernek fogadjanak el.