Miért romlik meg egy házasság a baba megszületése után?

A férjed nem volt kész a "szülésre" akarom mondani, a baba születésére. Tudod azt kérded, hogy boldognak kéne-e lennetek, válaszom:IGEN. Mert hányan vannak akik gyerekre várnak, na ők boldogan futnának ha sír a gyerek, hogy elringassák.

Kicsit nekem is úgy tűnik a kérdés-válaszokból, hogy Te a gyereket magadnak szülted, és mióta megszületett megszűnt a világ körülötted, csak neki élsz...ez így szép és jó, de férjed, a párod maradt ettől még...Vele is kellene törődni, KETTEN kellene ellássátok a szülői feladatokat nyilván nem csak TE egyedül...

Sajnálom amiért a párodnak ilyen a felfogása, de úgy érzem Te is hibázol, mert a párod a Te hibáidat vetíti Rád vissza....

Keserűséggel nem lehet gyereket nevelni, ha én lennék a pici helyében nem örülnék neki, hogy miattam keseregnek a szüleim és folyton miattam veszekednek...

A házasság szerintem nem a gyerek születése miatt megy gallyra, szerintem ott a levegőben már van valami...a gyerek csak kiteszi a pontot. Ahogyan nálatok is...

Én írtam a "szaporítószervet".

Valaki írta, abban is van igazság, hogy most neked született gyereked, nem nektek.

OK, a férjed egy tapló, nem való apának, és kevés ilyen önző lényt ismerek. Na, ettől se lettél boldogabb...:(

De akkor sem KELL egy házasságnak tönkremennie. Még csak 9! hete vagytok szülők, és már nem vagytok egy család.

Szörnyű, de komolyan!

Nekünk két gyerek van, a nagyobb mentálisan fejlesztésre szorul, ADHD-s, hát ne tudd meg, min mentünk már keresztül, más házasság már ezerszer tönkrement volna, mi úgy érezzük, ha már más nincs, mi még itt vagyunk egymásnak támasznak.

Ehhez pedig két ember kell.

Ergo: kösd fel a rokolyát, mert mondhatunk mi itt neked akármilyen jótanácsot, a férjed ettől nem fog megváltozni. Vagy a sarkadra állsz, és rendbe szeded őt is, meg a házasságotokat is, vagy ez csak rosszabb lesz.

Elsőként: nem lehet addig eljutni, hogy valaki ordítozni tudjon csak a másikkal.

Másodsorban: a férjed azt fog veled megtenni, amit megtehet. Ha megteheti, hogy azért ordít veled, mert a síró babád elláttad, akkor meg is teszi. Egy elkényeztetett gyereknek szültél gyereket, most neveld fel?

A helyedben ultimátumot adnék neki: vagy felfogja, hogy apa lett, beszáll a pelenkázásba, fürdetésbe, elmosogat, és amíg a baba alszik, ráértek együtt videózni, vagy akkor mehet az anyjához vissza, hátha jót tesz neki, ha végre valaki felneveli. Kap két hónapot, vagy másik kilenc hónapot, hogy bebizonyítsa, érdemes rátok, vissza tudjon hódítani.

Ha erre se képes, megsértődik, hiszti lesz, akkor vess keresztet a házasságotokra, mert mindegy mennyit töltötök együtt, csak veszekedni fogtok.

Lehet, hogy indulatból írtad, amit írtál, de az szokott a legőszintébb vélemény lenni.

Nem az a lényeg, hogy mint cseléd meg kiszolgáló személyzet helyt állsz-e, hanem hogy "nő"ként. Az a másik kérdés, hogy eddig melyikként hagytad, hogy kezeljen.

A férjed ezt fogja várni folytatásként, és te ennek akarsz véget vetni. Most vagy az ő elvárásai változnak meg, és a viselkedése, vagy lelép a fenébe.

Ha hazaküldöd anyjához, talán már azért összekapja magát, mert az anyja előtt és meg a rokonok-ismerősök előtt kínos dolog felvállalni, hogy a friss kismama feleségétől elvárja, hogy kiszolgálja, minden kívánságra ugorjon, és ha nem, akkor hisztit csap. Ez nem felnőtt, ez egy óvodás.

Én sem olvastam végig minden választ.

Müller Péter mondta egyszer, talán le is írta valamelyik könyvében, hogy a jó feleség és jó anya a gyerek születése után is kimutatja a férje irányában, hogy ő is első, csak másképpen, és ugyanolyan fontos számára, mint a gyerek. Ez a jó feleség dolga. Viszont hülye az a férfi, aki nincs tisztában azzal, hogy egy anya számára mindig, minden körülmények között a gyerek lesz az első attól a pillanattól kezdve, hogy világra jött.

Próbálj a férjeddel is foglalkozni, a gyerek az övé is, a ti közös gyereketek, egy kapcsolat eredménye. Ez a kapcsolat nem szakadhat meg a gyerek miatt. Részben te vagy a hibás, de a férjed is ugyanúgy, üljetek le megbeszélni. Érdeklődj iránta, a gondolatai, érzései iránt, és ne engedd mindig, hogy a gyerek félbeszakítson titeket bármiben is. Ezzel nem azt mondom, hogy hagyd, hadd bőgjön egész éjjel, vagy hagyd egyedül, hanem azt, hogy találd meg az egyensúlyt a gyerek és a társad között.

Sok sikert hozzá!