Hogy lehet túltenni magatokat azon, ha rettenetesen nagyot csalódtatok a párotokban, és megbántott titeket?

Mindenkinek más:

valaki iszik, valaki mindenféle dolgot kitalál hogy elfoglalja magát és ne gondoljon rá, van aki mást keres minél gyorsabban de az nem jó, mert akkor könnyen csalódhat mégegyet.

Ez attól függ mivel bántott meg, ennek ismerete nélkül értelmetlen a kérdés.

Van amin túl lehet menni, megbocsájtani 2 óra múlva, van amit meg kell beszélni és talán sikerül megegyezni ki volt a hibás és hogy tegye jóvá, van ami megbocsájthatatlan és váltani kell. Ezutóbbiba beleesnek az úgymond "visszaeső" búnösök is, ha párom ugyanazt a sz*rt elköveti visszatérő jelleggel akkor nem ő a nekem való és kész.

Én kitenném a szűrét!!!

Tudod hányszor összeveszünk a férjemmel? De még csak fel sem merült a gondolat, hogy akkor bármelyikünk is elhívjon egy másik lányt/pasit! Ez szerintem tiszteletlenség a másikkal szemben, még ha szeret is.

24/N

Igen mindkettőtöknek változni kell.A baj,h ezt általában csak az egyik fél látja be.Általában az aki a megoldást keresi problémára.A mi problémánk kicsit nagyobb volt.Mind a ketten elkövettük a sajátunkat.Talán neki meg is bocsájtottam.Magamnak annál nehezebben,és ennélfogva nem tudtam elhinni,h ő megbocsájtott.Ha nem lenne gyerek,talán nem is lennénk együtt.Sokat gondolkozom tanácsadáson,sokszor érzem,h kevés vagyok én ehhez.

29 évesen már tudom,h egy kapcsolatban sem tart örökké a rózsaszín köd.A problémákat ott helyben kell tudni megoldani.Ha lelépünk,nincs rá garancia,h a következővel nem lesznek még nagyobb bajok.De egyedül nem megy.Én arra nem találom a megoldást,h ezt hogy értessem meg vele.Mintha két külön malomban őrölnénk.Ahelyett,h azt érezném,h mindenben számíthatok rá,azt érzem,h pont tőle kell a legjobban védenem a lelkem,és nem mutathatom gyengének magam.Mintha egy ketyegő bombán ülnénk.

Szerintem nem létezik megbocsájtás.Csak kompromisszumok léteznek.Nincs olyan h "újra bízunk vkiben".Nem hiszem,h egy világot újra lehet építeni.Úgy biztos nem,h a szőnyeg alá seperjük a múltat,vagy a másikon nem látjuk,h ugyanannyira akarná,mint mi.

Egy hihetetlenül pitiáner veszekedés után,egy 1 éves gyerekkel a másik szobában egyszercsak azt mondta,h válljunk el.Akkor összetört az életem.Azóta is együtt vagyunk,megjártuk a poklot.De azt a mondatot soha nem fogom elfelejteni,amíg élek.És törlesztek,amíg élek...úgyhogy nincs megbocsájtás...

Ez már abba a kategóriába esik, amit én nem hiszem, hogy elnéznék...de ez a te döntésed.

Rajtad múlik, hogy tovább tudsz-e lépni, vagy minden nap eszedbe fog jutni, a fejéhez vágod majd veszekedésekkor, idegesíted magad rajta. Mert ha így van/lesz, akkor szerintem jobb lenne kilépni.