Akkor, amikor a gyerekem apja elhagyott, mondván, neki még élnie kell, járnia a világot. De akkor sem igazán megbántam, hanem csak elkeseredtem, hogy ez miért pont velem történik meg, mikor 2 év együtt járás után, teljes szerelemben, közösen terveztük a gyereket, megbíztam benne. Persze, egyszerűbb lett volna, ha nem hülyül be, de a lányomat nem bánom, nagyon büszke vagyok rá, szépségversenyeket nyer, okos és tehetséges 17 éves kamasz.
42/N
2011. febr. 10. 20:22
Hasznos számodra ez a válasz?
3/13 anonim válasza:
Nekem hullámzó volt. Akkor volt nagyon rossz érzés mikor majdnem szétmentünk a férjemmel a stressz s kialvatlanság miatt, mert nemigen bírtam kezelni az anyagi - érzelmi függést, kiszolgáltatottságot. Ez olyan 1-3napig tartott de ott is bennem volt a bűntudat miszerint rossz anya vagyok. Igazából nem úgy érzem, hogy nem kéne baba mivel soha ilyen nagy szeretetet s boldogságot még nem kaptam. Szóval nem a baba a gond inkább a helyzetből adódó állandó lelkibűntudat mit önmagamnak generálok. Pl: mikor begyulladt a mellem s sírva szoptattam kínomban ő mégse hízott, mikor kiderült örökölte a krónikus vérszegénységet amiért kórházba voltunk hetekig. Vagy mikor a narancslé ivástól kisebesedett a popsija nagyon csúnyán.
2011. febr. 10. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
4/13 anonim válasza:
Én soha nem éreztem, hogy megbántam volna, pedig voltak nehéz pillanatok...inkább olyan volt, hogy elképzeltem, mit csinálnék, ha ő nem lenne. Például aludnék:) De tényleg, nagyon rossz alvó volt, de olyankor sem megbánást éreztem, hanem inkább valakit kívántam volna, aki kiveszi az ordító gyereket a kezemből 3-4 órára, és alhatok...
Én 20 évesen, szóval fiatalon lettem anya. De semmi lemaradás érzés nincs bennem. Az egyetemet nem hagytam ott, idén fogok diplomázni. Ha bulizni támadt volna kedvem, találtam volna felügyeletet.
Soha nem bántam meg, hogy megszültem a fiam. És remélem nem is fogom.:)
2011. febr. 10. 20:51
Hasznos számodra ez a válasz?
5/13 anonim válasza:
nos a barinőkkel néha amikor kipanaszoljuk magunkat néha megjegyezzük ,hogy inkább maradtunk volna lányok.amikor pl.a fiam végighisztizte a napot anásig és este a férjem hazajön és látom a fején ,hogy nem a legjobb napja volt és pattanásig feszült idegeit nagy valoszinőség szerint itthon akarja levezetni ,na ilyenkor simán leenék ujra lány.de igazábol nem.imádom öket mindenestűl
2011. febr. 10. 22:36
Hasznos számodra ez a válasz?
6/13 anonim válasza:
Akkor amikor mindenki legyintett rám. Hogy a hányinger természetes...az anyósom szerint pedig szimulálok, mert neki soha nem volt, holott két gyereket is szült.
Halkan jegyzem meg, hogy 24 órában rosszul voltam, a nappaliban aludtam már amikor tudtam kislavórral a kezemben. Kórház lett a vége annyira legyengültem és a 18. hétig hánytam mint a lakodalmas kutya.
Na abban az időszakban tele volt a tudatom. Tervezett baba volt, de hogy direktbe ennyire kicsináljon a környezetem meg ennyire semmibe vegyen...akkor nagyon nagyon bántam.
2011. febr. 19. 21:45
Hasznos számodra ez a válasz?
7/13 anonim válasza:
Soha nem bántam, de én is elgondolkoztam azon, hogy milyen lenne az életem nélküle.
Néha lepasszolom 1-1 napra a nagymamához, de már alig várom, hogy érte mehessek!
2011. febr. 19. 21:51
Hasznos számodra ez a válasz?
8/13 anonim válasza:
Egy percre sem gondoltam úgy, hogy megbántam. Pedig mi szakítottunk a párommal miután megfogant a baba. Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok megfordult a fejemben az abortusz. Az első ultrahang megváltoztatott mindent. Kibékültünk a párommal, összeházasodtunk és van egy 3éves tündéri kisfiúnk. Imádom őt. Semmiért nem változtatnék az életemen akkor sem ha lehetőségem lenne elölről kezdeni mindent.
2011. febr. 19. 23:54
Hasznos számodra ez a válasz?
9/13 anonim válasza:
Néha gondolkodok,hogy mi lenne,ha nem lenne a két lányom,de elképzelni sem tudom....ők már az életem részei.
2011. febr. 20. 00:04
Hasznos számodra ez a válasz?
10/13 anonim válasza:
Mikor kicsi volt még, nem ment a szopiztatás, az alvást majdnem el lehet felejteni az első két hónapban. Egy éjjel, mikor kibuktam, akkor gondoltam erre, de csak addig a sírás erejéig tartott. Persze őszintén nem bántam meg, azt csak az akkori fáradtság hozta ki. Kicsit visszasírtam a régi kényelmemet, de már nem kellene pedig. El sem tudnám nélkülük képzelni az életemet.Ja, mostmár tudok aludni mióta ők is.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: