Nem bírom már azt, ahogy kezel engem az anyám. Mit tehetnék?
Szóval 16 éves vagyok, és lány. A szüleim elváltak, nevelőapám és egy kisebb testvérem van. És anyut én eléggé idegileg instabillnak tartom (és gyógyszereket is szed) meg nagyon könnyen felidegesíti magát.
Általánosban 4-5ös tanuló voltam, egy nagyon erős gimibe jöttem, és most 3as-4es tanuló vagyok. És ez neki nem jó, de nem érti meg, hogy ilynekor mindenki ront, jó, mondjuk jogos, mert tanulhatnék többet... Csak folyamatos stresszben tart, néha megis ver (és ilyenkor a nevelőapám lép közbe) és nagyon sokat sírok emiatt. És amikor dogát irok, vagy csak tanulok, akkor arra gondolok, hogy ha rosszul sikerül, akkor mennyire fognak itthon eldurvulni a dolgok.
Épp ezért egy végigveszekedett nap után simán elgondolkodom, hogy holnap valami kárt teszek magamban, neki úgyse számítana... És csak a barátaim miatt nem teszem. Hazajárni sem igen szeretek már.
Nem járok bulizni, nem iszom, nem cigizem...
Mit tudnék tenni?
Sokszor már ott vagyok, hogy visszaütök. Tudom, hogy nem szabad, de nemtudom, hogy ezt még meddig tudom csinálni.
Most akarok komolyan belehúzni a tanulásba, erre meg ez tart vissza, hogy ez van az agyamban egész nap...
válasza:nem igazán... apám nem tudna 'befogadni' ő nem él jól, meg messze is. és ez elmondható más rokonokról.
:\
de mit lehetne csinálni, hogy leálljon? mármint anya...
válasza: válasza:Szerintem valassz egy olyan alkalmat amikor jo kedve van anyukadnak es ulj le vele beszelgetni. Mondd meg neki hogy nagyon rosszul esik neked amikor ugy viselkedik vele, es hogy ez igazabol nem segit abban hogy te jobban tanulj, sot inkabb megjobban izgulsz. Esetleg megkerheted meg neveloapadat is, vagy masik olyan rokont akire hallgat, hogy beszeljen vele.
Ha tovabbra is ugyanugy viselkedik, akkor pedig nezzel utana hogy milyen lehetosegek van koliban lakni a gimidnel, es akkor csak hetvegente kell otthon lenned.
válasza: válasza:Én tényleg tudom, mit érzel, velem is hasonló volt :S Mikor ennyi idős voltam, mint te, én is nagyon sokat stresszeltem, anya NEM kezelte túl jól, ha rossz jegyet kaptam. Néhány hozzászóló azt ajánlotta, hogy beszéljétek meg, stb... Ez mind szépen hangzik így leírva, de kérdem én: szerintetek az az anya, aki ilyen sok éven át így viselkedett, megváltozik azzal, hogy a lánya leül vele beszélgetni? Az öleljük meg egymást dolog sem vezet célra, mert ilyen helyzetben szerintem nem alakul ki olyan mély kötődés (nálunk sem), mint egy problémamentes anya-lánya kapcsolatban. Nekem az volt az egyik szerencsém, hogy idővel rám hagyta a tanulás kérdését, megelégedett annyival, ha félévkor és év végén jó eredménnyel zárok. A másik pedig az, hogy egyetemre jelentkeztem, és az otthonom és az iskola közti távolság 200 km.
Szóval amit én tudok mondani az az, hogy olyan egyetemre menj, ami nincs olyan közel az otthonodhoz. Nekem ez nagyon sokat jelentett, és azóta nem aggódom annyit.
válasza:''Ha hagyod akkor teljesen megnyomoríthat ez az egész.'' hát ez az! Ettől félek én is. De szerencsére ha suliba megyek, akkor nincs az, hogy ott izélek ezen.. Mintha itthon hagynám az ilyesmi problémákat. És ennek örülök, a barátaim szerencsére meg elvonják a figyelmemet. De most hogy rontottam megint, nem túl jó.
De próbálom felhozni a jegyeimet, de ha a félévi ne lett jó, akkor azt piszok nehéz feljavítani. És ő ezt nem fogja fel. nem hiszem el, hogy ő nem érzi azt, hogy én nem szeretem. kicsit sem.. :\
köszönöm az eddigi válaszokat!
de akolesz eléggé kizárt, bár azthiszem hogy a suli mellett van, de énis 20 percre lakom a sulitól, és egyébként is budapesti vagyok. (de ez számomra egyértelmű hogy sosem vesznek fel egy egyetemre sem, hogyha ilyen szar lesz az átlagom...)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!