Igen, bár nem tudom, miért, még 40 évesek sincsenek. Persze nem tökéletes a egészségük, pláne ebben a szar időben, de a mai világban kinek az?
2011. febr. 27. 20:44
Hasznos számodra ez a válasz?
2/22 anonim válasza:
Igen belegondoltam már, de próbálom elhesegetni ezeket a gondolatokat. Bár tudom, hogy előbb utóbb bekövetkezik, de hát mit tehet ellene az ember?:S Legalább addig élvezzétek ki az időt együtt, és addig sem gondolkodsz ilyen rossz dolgokon:) Bár tény, hogy az embernek ilyen esetben lelkileg erősnek kell lennie, de inkább élj a jelenben:) Az sokkal jobb, mint rágódni a múlton vagy a jövőn.
2011. febr. 27. 20:47
Hasznos számodra ez a válasz?
3/22 anonim válasza:
Mi lesz ha meghallnak? Saját lakásom.
És így kb. ennyire hatna meg a dolog sose volt "jó" a kapcsolatunk, de legalább nagyon szar.
2011. febr. 27. 20:51
Hasznos számodra ez a válasz?
4/22 anonim válasza:
Volt idő mikor sokat gondoltam arra, hogy vajon milyen lenne, ha valamelyik szülőmet elveszíteném.
Kb. egy év múlva apukám meghalt.
Pedig akkor még nem volt semmi baja. Legalábbis nem lehetett még tudni róla. Három hónap alatt zajlott le nála a daganatos betegség.
Tehát remélem soha nem fogok arra gondolni, vajon milyen lenne ha anyukámat is elveszíteném, mert úgy gondolom, hogy akkor azért gondoltam annyit arra a dologra, mert egyfajta megérzés volt.
2011. febr. 27. 20:51
Hasznos számodra ez a válasz?
5/22 anonim válasza:
Gyerekként durvább dolog elveszíteni őket,mert akkor még erősebbek a kötelékek,de amikor felnő az ember és családot alapít kicsit más szemszögbe kerülnek a dolgok.A családja kerül előtérbe,talán bölcsebb is lesz,és belátja az élet már csak ilyen,senki sem él örökké,és egyszer majd talán saját maga is szép emlék lesz,egy megsárgult Képeslap hátoldalán.
2011. febr. 27. 20:53
Hasznos számodra ez a válasz?
6/22 anonim válasza:
hát nem az, hogy várom. de ha eladnám a házunkat elég jól el tudnék indulni az életben...
2011. febr. 27. 20:54
Hasznos számodra ez a válasz?
7/22 anonim válasza:
Mióta barátnőm édesapja meghalt, egy tragikus balesetben, azóta gyakran megfordul a fejemben. Nem tudom, mit csinálnék apám nélkül, de hogy napokig üvöltve zokognék, az biztos. Nem bánnám, ha egyszerre halhatnánk meg, ne kelljen egymást gyászolnunk. Aggódom érte. Ahogy anyámért is, de ha utóbbi meghalna, vele kapcsolatban inkább azt érezném... hogy elvesztegette az életét, mert keserűséggel töltötte meg, amikor a szépet is láthatta volna.
Rossz dolog, na.. De az se jobb, ha szülő temeti a gyermekét, sőt. Azt nem kívánom senkinek, a legrosszabb haragosomnak sem.
2011. febr. 27. 20:56
Hasznos számodra ez a válasz?
8/22 anonim válasza:
Még van két nagymamám és egy nagypapám. 70 fölött járnak, az ő elmúlásuk reálisabb, mint a szüleimé, ezért arra nem szoktam gondolni, hogy a szüleim mennek el előbb.
2011. febr. 27. 20:59
Hasznos számodra ez a válasz?
9/22 anonim válasza:
szoktam..:( és nekem is eléggé rossz..:( mi lessz majd ha nem..:S bele se merek nagyon gondolnii:S
2011. febr. 27. 21:10
Hasznos számodra ez a válasz?
10/22 anonim válasza:
tavalyelőtt halt meg a nagymamám tavaly a nagypapám apámat nem ismerem anyukám nagyon beteg.hogy belegondoltam-e?iegn már számtalanszor és nagyon irigylem azokat akiknek még él a családja..csöndben mondom a nagyszüleim neveltek fel.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: