Mit gondoltok erről a történetről? Az emberek többsége így áll ehhez?
Szerintem ez a történet pont azt akarja elmesélni, hogy attól, hogy valaki rokkant, még lehet teljes értékű ember, és ne ítéljünk a fizikai állapota alapján. Minden erre utal a leírásban, gyakorlatilag a mesélő a saját bűntudatát kelti fel azzal, hogy a balesete után milyen sokat elért a rokkant nő, és mindent önerőből ért el. Ez egy kitalált történet, amely lélekre ható üzenetet hordoz.
Ha igaz lenne, akkor az anyának nincs igaza, a fia azzal jár, akivel akar. Azt viszont meg lehet érteni, ha valaki nem akar együtt járni rokkanttal, de nem ez volt a kérdés.
Szerintem ez egy rettenet. Komolyan. Mit számít az, hogy a nő mozgássérült? Mármint ha a fiúnak ez nem gond, és hosszú távon sem érzi gondnak, akkor a leendő anyósnak ez miért probléma?
És mondom ezt úgy, hogy nekem is fiam van, ráadásul egyedül nevelem, tudom mi az, hogy egy szem gyerek, stb., és nem vagyok olyan elfogult, hogy azt gondoljam, az én fiam tökéletes, ezért neki csak tökéletes felesége lehet, vagy semmilyen. Engem kicsit sem zavarna, ha a leendő felesége mozgássérült lenne, vagy érzékszervi fogyatékos, vagy esetleg elvált, akinek már van gyereke. Nem ezek határozzák meg, hogy milyen ember. Az már sokkal jobban zavarna, ha a leendő asszonyka lenne olyan gondolkodású, mint aki ezeket a sorokat írta, amit linkeltél. De igazából akkor sem kapálóznék a választása ellen, csak kissé csalódott lennék (leginkább saját magamban), hogy nem tudtam az értékrendemet átadni a fiamnak, ha ilyen párt választ. De úgy gondolom, mindenkinek joga van elkövetni a saját hibáit.
Én kezdeném azzal, hogy azért az a hapi is leszarhatja a saját bokáját, hogy addig jó volt a feleség, amíg ép volt, azt követően meg, hogy lerokkant, mehet a levesbe.
Szép.
Másik: úgy látszik, hogy a sznob szülők az anyagiakat befektetésnek szánták, hogy aztán a saját értékrendjük betartását elvárhassák a fiuktól.
Ez nagyon nem szép.
Amúgy annyit - önmagában kiragadva - meg tudok érteni, hogy egy idősebb, elvált, gyermekes nő, aki még kerekesszékes is, első pillanatra aggályokat ébreszt a szülőkben. Node: túl kellene látni a saját habzsi-kapzsi életszemléletükön és MEGBÍZNI annyira a fiukban, hogy ő tudja, mi jó neki és nem mindenáron beleavatkozni, irányítani.
Végezetül: ez mutatja, hogy a szülők milyen felszínes értékrendben mozognak, lehet, hogy éjjel-nappal tekerték a művirágot, hogy minden konzumer szart össze tudjanak venni a fiacskájuknak, időközben felnőtt a gyerek és lövésük sincs a saját fiuk személyiségéről, arról, hogy mit szeretne, mi lenne jó neki.
Nekem is volt egy ilyen osztálytársam: a 80-as években naponta több száz forintot költött el az iskola büféjében, de az anyját alig látta és ha otthon is voltak egyszerre, alig szóltak egymáshoz.
Utolsó, az, hogy az anyuka álláspontján vagy, az a te dolgod, de emberibb módon is fogalmazhatnál. Nem vagyok mozgássérült, de engem bánt a "nyomorék" szó.
A cikkben, címként szintén bántó. Legalább erre figyelhetett volna a kedves szerző
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!