Ahhoz, hogy ne maradjunk egyedül, megalkuvónak kell lenni?

Megalkuvás pl. ha valaki 21 évesen összeköti az életét egy másik emberrel, aki már majdnem olyan mint amilyet elkébzelt magának, de mivel úgy gondolja, hogy úgy sincs tökéletes, ezért megalkuszik magával, az élettel, az érzéseivel...és mellette marad.

Kompromisszum pedig mikor pl. egy kapcsolatban, házasságban, a feleknek nem pont ugyan az az elkébzelésük valamiről, de mivel nem lehet, hogy mindig csak az egyiknek legyen igaza, és minden úgy legyen, ahogy ő akar, engednek a másiknak. Vagy felváltva, vagy egy köztes utat választva.

Nem.

Ami engem illet, voltak megalkuvó kapcsolataim, de semmi jó nem származik belőlük.

Az igaz, hogy konkrét paramétereket felállítani, és mással szóba sem állni hülyeség - de a vonzalom (testileg, kinézetileg is!), a szerelem nagyon fontos, és igenis van 1-2 tulajdonság, amiből nem jó, ha az ember lead, alapvető eltérésekből úgyse lesz jó kapcsolat.