Szerintetek mennyi és milyen az a különbség a párok között, amit még elbír egy párkapcsolat? Vagy a szerelem/szeretet a lényeg?

Ezek szerintem még kompromisszumokkal bőven kezelhetőek. Néha az egyik fél enged, néha a másik. Szerintem egy erdőben túrázás még annak is jót tesz, aki amúgy megszállottan urbanista.

Férfi rendetlenség: egyszer titokzatoskodva mondtam a férjemnek, hogy majd szeretnék egy rövid ismertetőt tartani valamiről. Amikor már szétvetette a kíváncsiság, odahívtam a fürdő ajtaja elé, sokatmondóan odahajoltam és belesúgtam a fülébe hogy "most veszünk egy leckét, aminek a címe "A ruhák misztikus transzformációja a földről a szennyestartóba" és vigyázzon, mert ezt atudást csak kevés kiválasztott birtokolhatja.

Elröhögte magát, elnézést kért, majd összeszedte a ruháit és bepakolta a szennyestartóba. Azóta is nagyrészt ott landolnak, a többit meg összeszedem (én is széthajigálom a sajátomat, reggelente szoktam végigcirkálni a lakást a ruhadarabok után).

Szerintem ez olyan, hogy van aki képes ilyenekben is kompromisszumot kötni - pl. vidékre költözni, pedig vérbeli városi és fordítva -, és van aki nem. Én pl. nem tudnék, ezért én olyan férfit keresek, akivel nagyrészt egyezik az ízlésem, az életfelfogásom. Ezen a szeretet/szerelem szerintem nem segít, csak az, hogy mennyire tud az ember kompromisszumot kötni, áldozatot hozni. persze úgy, hogy ne érezze magát közben áldozatnak, később se.

29/N

Mi nem vagyok olyan nagyon régen együtt (4 éve) viszont azért voltak konfliktusaink és mindig megoldottuk őket.

Mi az ilyen "gondokhoz" nagyon pozitívan állunk hozzá. Ha akarok menni és ő nem akkor elmegyünk, utána meg azt csináljuk amit ő szeretne és fordítva:)

Rendetlenséggel, nálunk a párom a rendmániás, nála már rendetlenség ha elöl van a házi nadrágom, vagy a törölközőmet nem jó helyre akasztom, vagy a szőnyeget felrúgom...ilyenkor azért hagyom néha, hogy ne csak dirigáljon, tegye helyre ha akarja.

Nálunk a párom orvosis, úgyhogy a gyógymódokkal kapcsolatosan neki van igaza mindig és minden körülményben...legalábbis azt hiszi. Néha pedig tudom, hogy igaza van, csak húzom kicsit, hogy bosszantsam:D

Ha zavar egymásban valami azt mi mindig elmondjuk egymással tabu és mindenféle kertelés nélkül. Így tiszta. Jobb mint hallgatni vagy keríteni.

:) Kompromisszumok, és nagy-nagy tolerancia mindkét fél részéről.

15 éve vagyunk együtt a párommal, ebből tíz éve vagyunk házasok. A férfirendetlenségtől én is falnak mentem, most már észre sem veszem, és a férjem is sokat változott, pl a ruháit már nem dobálja szanaszét, beteszi a szennyestartóba, viszont akadnak még azért dolgok, de már én sem ugrok mindenre, és látom hogy ő is azért jobban odafigyel.

A hétvégi programban viszont meg tudtok egyezni, egyszer családi hétvége, egyszer sörözés, mert meccs van. Nálunk így szokott lenni, nyílván nem akkor akarok családi kirándulást, mikor fontos meccs van, mert abba nem fog belemenni :DD

Szerintem üljetek le egy délután, egy kávé, süti mellé( ha sörös, akkor eleve előnyből indulsz, ha a kávé mellé pont jó hőmérsékletű sörrel kínálod, behűtött korsóban!! :DD), és beszéljétek meg. Mondd el mi zavar téged, és ő is elmondja őt mi.Aztán hogy ki miből tud engedni, és mennyit, aztán a kettőt elkezditek egymáshoz közelíteni. Humorosra véve a hangnemet, még egész jól is érezhetitek magatokat közben :D Nem nagy ügy ez. :) Mi szoktunk ilyet csinálni, általában röhögésbe fullad a dolog, mert az esetek többségében kiderül, hogy ezek igazából nem nagy gondok :)

A lakás meg pl kompromisszum árán lehet kertvárosi ingatlan. Város is, nincs kakas, de családiház jellegű. Mindenki jól járt, mindenk örül, semmi gond :)

5 éve vagyok együtt a párommal, nem mondanám hosszú időnek, de azért sokminden kiderül ennyi idő alatt.

Alapvető nézeteink társadalmi, politikai kérdéskben különböznek, de abban nagyon. Ő pl. mérsékelten hungarista érzelmű, és mindig van 1-2 gonosz megjegyzése bármelyik kisebbségre, népre, bőrszínre. Ezzel engem nagyon tud idegesíteni, de szerencsére nem az a nagyon szélső fajta, velük nem ért egyet. Alapvetően ugyanazt gondojuk, csak valahogy másképp csapódik le. Igen, vannak bizonyos dolgok, amik jellemzőbbek bizonyos népekre, és ő zt előszeretettel hangoztatja is, én tisztában vagyok vele, hogy így van, de mindig magamban tartom, adok esélyt annak, hogy bebizonyítsa, ő más. Tehát nem skatulyázom be. Sokat szoktunk ilyesmin vitatkozni. Amiben még nem értünk egyet, az a politika. Alapvetően a célunk ugyanaz lenne, és az eszközink is hasonlóak, de valahogy mégis van valami különbség, igazából egyikünk sem tudja teljesen elmagyarázni, inkább érezzük, hogy így van. Ezek a kérdések nagyon jó vitaalapok, kellenek is. Veszekedni apró kis hülyeségeken szoktunk, pl. nekem mániám, hogy az ágy ne legyen összegyűrve, még alvás közben is felébredek, mielőtt megfordulok, mlékszem is rá, de nem teljesen tudatos. Képes vagyok felülni és megigazítani a lábamnál, és egyszerűen nyomaszt, ha nem jól van... és mivel ő mellettem alszik, az is zavar, ha összegyűri magán... ő pedig imád elheverni az ágyban, összegyűrve mindent... na általában ezen szoktunk hatalmasat veszekedni, meg azon, hogy ő színtelenül szereti a kajákat, és számomra hidegen, míg én szép barnán, jól mgsütve, forrón... mindig külön kell csinálni mindent, vagy előbb kivenni, stb. Sokszor fürdünk is együtt, z a másik veszekedési alap, ő ugye férfi létére a langyos vizet szereti, az nekem viszont hideg... én azt szeretem, amikor vörös lesz tőle a bőröm, és gőzölgök :)

De fontos kérdésekben egyezünk, pl gyereknevelés, elvek, stb. Rengeteg közös hobbink van, és rengeteg gymástól független is, sosem unatkozunk sem együtt, sem külön...

Azt gondolom, hogy fontos, hogy különbözznek a párok valamiben, nem szeretne senki saját magával együtt lenni... de alapvető dolgokban, mint éltfelfogás, pénzügyek, gyereknevelés, életvitel, ezekben jórészt meg kll egyezni.

Én is ugyanilyen ellentét kapcsolatban élek a párommal már 7 éve.

Szerintem simán megoldató a dolog csak kommunikálni kell rendesen.... meg engedni egy kicsit. Mindennek van közepe...

Meg azért utána szoktunk "nézni" a másik "nézeteinek" és átértékeljük a sajátunkat, vagyis nem félünk bevallani ha a másiknak van igaza.....

Például én Szolnoki vagyok ő Miskolci mindketten a saját családunkhoz közel akartunk lakni, így lett Debrecen ami mindkét helytől ugyan olyan messze van.....

Én is a természetes gyógymódokban hiszek, így először azt szedünk...és ha nem segít jöhet az antibiotikum, tudja gy nem engednék szenvedni senkit.....

Hagyunk szabadidőt mindketten a másiknak,külön is eljárunk szórakozni...

Meg szerintem természetes hogy egy idő után falnak tudnál menni egy két hülyeségétől, hidd el így veled ő is :)

Nem lehetek tökéletesen egymás hozzáillőek, mindenki más....

( Ha meg véletlenül 2 totál egyforma habitusú ember kerül össze , akkor meg az a baj...mert azért az már túl unalmas)

Attól függ, hogy mennyire fontosak ezek a különbségek, és hogy mennyire vagytok toleránsak egymással. Pl. az egyik volt párommal homlokegyenest ellentétes volt az egész világnézetünk, ez miatt rengeteg veszekedésünk volt. Nem is bírtuk sokáig egymás mellett, bár engem igazából annyira nem zavart volna a dolog, csak ő mindenáron azt akarta, hogy vegyem át az ő nézetrendszerét, mert állította, hogy amit én gondolok az nagyon rossz.

Ellenben olyan is volt, akivel szintén eléggé különböztünk, pl. ő vallásos volt, én meg hát nem igazán, ő a híradón kívül nem nézett tévét (mármint filmeket sem nagyon számítógépről, vagy más módon), én meg sok mindent nézek, takarítani is úgy szeretek, ha megy a gépről valami kedvenc sorozatom, stb. De ott nem volt semmi gond, simán túl tudtunk lépni a különbségeket, mert egyikünk sem gondolta azt, hogy az ő elképzelései, szokásai jobbak a másikénál. Tudtuk, hogy különbözőek vagyunk, és ezt el is fogadtuk.