Szerintetek mennyi és milyen az a különbség a párok között, amit még elbír egy párkapcsolat? Vagy a szerelem/szeretet a lényeg?

Ismerős a helyzet, ilyenek voltunk az exemmel.Én "elfogadtam" az ő dolgait, mert ott laktam náluk, szívem szerint máshogy cselekedtem volna, mint ahogy végül lett "eltűrtem", azt gondoltam jó lesz úgy.Magamban pedig őrlődtem, és szépen lassan rászoktatott arra, észrevétlenül, hogy mindent elfogadjak neki.Egy idő után úgy éreztem ez nem én vagyok, nem ismertem magamra, és nem éreztem jól magam vele.Felszedtem 10 kilót 1 év alatt, úgy már nem tetszettem, le kellett "volna" fogynom de végül úgy döntött, hogy ő ezt már nem bírja, hogy nem ilyennek ismert meg, és az aki lettem nem jó neki.Viszont az aki voltam sem volt jó neki, mert neki leginkább volt egy elképzelése, hogy milyen nő kell neki, és szép lassan olyanná formált, én meg hagytam magam, mert annyira akartam azt a kapcsolatot, és hittem, hogy ez már örökre szól.Viszont legbelül nem voltam boldog (hízás, stb)

Akkor nagyon belebetegedtem a szakításba, viszont így utólag hálát adok az égnek, hogy vége lett, és a jelenlegi párom mellett TÉNYLEG önmagam lehetek.Neki nem vagyok "túl extrém".

:))))

23L

Az ismerős helyzetet a bevezetőszövegre értettem.A kommentedet akkor még nem olvastam el :)

utolsó

én szeretek vitázni a párommal, szívesen elmondom neki a véleményemet bizonyos dolgokról, próbálom úgy meggyőzni, hogy ő maga lássa be, hogy az én mondanivalómnak is van értelme, és nem csak a levegőbe beszélek.

pl a hazaszeretetről, világnézeti dolgokról. nem azért gondolkodik úgy mert én azt mondtam neki, hanem mert értelmes érvekkel győztem meg róla, és belátta, hogy ezek nem csak szavak, hanem fontos dolgok.