Nem mindig kivénom a páromat. Mondjam el neki?

Tökmindegy hogyan mondod, mindenképp megbántod.

Viszont ha nem egyeznek az igényeitek, jobb ha különmentek, mert ha ilyen fontos dolgot nem kap meg az ember a párjától, akkor máshol fogja keresni.

lehet lepontozni, de ez attól még így lesz, tapasztalat.

én is egyet értek az előzővel.

meg kell beszélni, ha lehet rá megoldást találni, hát keressetek, ha nincs megoldás, tovább kell lépni

Tapasztalat: Akibe nem voltam szerelmes, csak szerettem, eleinte is ritkán kívántam, fél év után meg már abszolút nem akartam vele szeretkezni. Akibe szerelmes voltam igazán, azzal éjjel-nappal szexelni akartam.

Nem csoda hogy nem kívánod, ha nem szereted. Persze gondolom ez nem mindenkinél van így.

Én megmondtam neki (de legelején még)

és nem bántódott meg,szeretett és ezért megértette az érzéseim...h ő mondta volna (ami azóta megtörtént) én is megértem...

Szerintem teljesen természetes hogy nem mindig egyeznek az igények....

ja és één sem voltam soha szerelmes belé.....sokkal mélyebb érzéseim voltak/vannak iránta

(Utálom a szerelmet, hormon játék úgyis elmúlik és akkor hopp rózsaszín köd helyett fehér vagy sötét valóság)

= éve vagyunk együtt és minden rendben, az egész alapja hogy beszélgetünk, elmondjuk azt is ami fájhat a másiknak, mert csak ekkor ismerhetjük meg igazán a másikat senki sem egyforma

(26/L)

Én sem mindig kívánom a páromat, de nem is baj, mert nincs párom. Nem is akarok. Szerelmesnek lenni sem akarok, mert csak kémia az egész. Nem akarok magam mellett egy másik személyt, akit egész nap szagolhatok, a bűzét, a szájszagát, a fingját, elviselni a sok mocskot a másiktól. Érzelmeket sem akarok. Egy másik személy csak szennyezné az érzelmektől mentes életem. Meg hozzányúlni és a ragacsos, undorító testnedveivel keveredni, fertelem. Hormonokat sem akarok, útálom őket.

Hosszú és eredményes életet! V

Egy vulkáni.