Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Tudok valahogyan segíteni a...

Tudok valahogyan segíteni a férjemnek?

Figyelt kérdés

Jól kereső munkája van, de a munkahelyi körülmények nagyon letörik a lelkesedését. Ha a cégnek akar jót tenni, akkor is visszahúzzák, nem hagynak teret neki. Személyesen ismerem a vezetést, finoman szólva "furcsa" emberek.

Mióta csak ismerem a férjemet, mindig is csodáltam benne a felelősségtudatot, hogy mindig mindent megcsinált, akármennyi időt vagy energiát kellett befektetnie.


Az utóbbi időben annyira demotivált lett, hogy reggel láthatóan húzza az időt, hogy elinduljon dolgozni, majd igyekszik minél hamarabb lelépni. (megteheti, mert nem fix munkaidőben dolgozik)

De már itthon is kedvetlen, az egyéb kötelességeit is halogatja, kitér előlük. Egyetemre is jár, nyelvet tanul, sportol. Az utóbbi időben az edzéseket kifogásokkal kihagyja, inkább itthon tesz-vesz, de tanulni se tanul, pedig nyomasztja, hogy nemsokára vizsgaidőszak.

Indokolatlanul megnőtt az alvásigénye. 8 óra átlagos terhelés alatt elegendő szokott lenni.


Nemrég voltunk nyaralni, kipihenten jöttünk haza. Első munkanap után (nem volt megerőltető, talán 6 órát volt el) 12 óra alvás után is alig bírt kimászni az ágyból. Este már kifogásokat gyártott, hogy miért nem akar edzésre menni és a tévét bámulta, majd elaludt, ismét 12 óra alvás után se tudott magához térni.


Próbáltam beszélni vele erről, hogy azért is aggasztó ez a jelenség, mert a személyiségével nagyon ellentétes ez a magatartás. Mondta, hogy már semmi kedve dolgozni, ha váltana, akkor anyagilag nagyon rosszul járna. De már semmihez nincs kedve, emiatt sikerélménye sincs.

Kérdeztem, hogy az egyetem vagy a sport se hozna sikerélményt? A sikeres vizsgák, vagy az, hogy "jéé, de jó pasi lett a tükörben"?

Mondta, hogy már ezekhez sincs ereje, a könyveit ímmel-ámmal forgatja, majd félreteszi. Pedig eddig a vizsgaidőszakokban tényleg hihetetlen teljesítményt mutatott fel, 14-16 órákat tanult naponta, szó szerint csak wc miatt állt fel a könyveitől. Most már 5 perc tanulást se bír egy seg.gel, inkább internetezik, beszélget, tévézik, stb.


A fentiek miatt feszültebb is, nekem is hamarabb harap, ha olyat mondok, aminek picit is kritikai hangvétele van. A magam részéről nem zavar, mert tudom, hogy a jelenlegi lelkiállapota okozza. De az már jobban zavar, hogy ilyen kedvetlennek, motiválatlannak látom.


2011. ápr. 6. 10:52
 1/6 anonim ***** válasza:

Elfáradt. Az egész életét menetrendszerint élte az olvasottak alapján. Szerintem néha ki kell jönni a mókuskerékből. Lehet adnia kellene magának egy hónapot, és lazítani. Miért baj az, ha elengedi magát egy kicsit?

Csináljatok közös programot! Egyetemen sem veszik le a fejét, ha halaszt, és utána meglátod saját magától fog újra elkezdeni tanulni. Hajrá!! :))

2011. ápr. 6. 11:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
Igaza van az elottem h.sz.-nak! A parod nem gyermek, tehat iranyitassal es kritizalassal csak rontasz a helyzeten, inkabb egyutterzessel fordulj fele es segito szandekkal, amit szeretettel es kedvesen kell tenni.
2011. ápr. 6. 11:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:

Ismerem az állapotot. Nekem az vele a gondom, hogy egy rövid (1hét/10napos) nyaralás nem zökkent ki. Az első 2-3 napon még, az utolsó 2-3 napon már a problémákkal foglalkozom újra, így valódi pihenésre alig marad idő. Nálam két dolog ötvözete jött be. Egyrészt elfogadtam, hogy a munkám értékes akkor is, ha a munkahelyem nem használja fel 100%-ban. Ez az Ő problémájuk, amíg anyagilag megbecsülnek. (Ebben is hasonló a helyzetem a párodéval.) Másrészt nyitottam olyan, teljesen új területek felé, ami iránt korábban egyáltalán nem érdeklődtem. Itt kiélhetem az elfojtott kreativitásomat, igyekszem annyira jól csinálni, hogy akár később válthassak is, és megélhessek belőle. A mindennapokban ha nehezen ráveszem magam valami tevékenységre, és abban sikerélményem van, abból sok energia jön vissza, csak beindítani nehéz ezt a pozitív spirált, aztán fenntartani már könnyebb.


Ezért én mindenképpen valami manuális tevékenységgel kezdenék, ami nem túl nehéz, nem túl hosszútávú és azonnali sikerélményt ad. Mondjuk valami a ház körül, ami elromlott és meg lehet javítani. Csöpögős csap, új kép a falra, bármi apróság...

2011. ápr. 6. 11:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:

Én is arra akartam biztatni, hogy találjon valami hobbit. De pl hiába érdekelné az autók bütykölése, a belvárosban, kicsi lakásban nem tudja megoldani, mert már a szerszámoknak se lenne hely.

Mondtam, hogy esetleg tanuljon olyan szakmát, ahol bütykölni lehet (ez érdekli és kézügyessége is van hozzá), akár ötvös vagy bármi ilyen. De erre jön az, hogy a jogot elkezdte és nem akarja ilyen miatt abbahagyni és visszalépés lenne.

Hát inkább csináljon kétkezi munkát és legyen kiegyensúlyozott, minthogy szenvedjen egy olyan munkával/egyetemmel, ami inkább presztízskérdés számára. Az eszét meg fel tudom mérni, nekem nem kell diploma hozzá. Ha síkhülye lenne, eleve nem is mentem volna hozzá.

Sőt, én is szívesen csinálnék "bütykölős" munkát, csak nekem nulla kézügyességem van, így sikeres se lennék benne.

2011. ápr. 6. 11:32
 5/6 anonim ***** válasza:

Szia!


Páromnál is vannak ilyen napok. Egyszerűen belefásul a mindennapokba.

Én azt szoktam csinálni, hogy szervezek egy "kényeztetős estét".

Finom vacsi, bor, halk zene, együtt fürdés, masszírozás stb.

Próbálok közben vicces lenni, bár az elején nehéz, főleg mikor látom, máshol járnak a gondolatai.

Legyél vele megértő. Egy pár ilyen este, és valószínűleg elmondja, mi a gond.

Lehet, hogy nem tetszik már neki az egyetem, csak fél a visszalépéstől, hogy kevesebbnek fogják nézni, amiért ez sem megy neki.

2011. ápr. 6. 12:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:

11:18-as vagyok.


Nekem konkrétan a pszichológusom ajánlotta a festegetést, viszont az nem jött be annyira. (Neki igen, nekem nem, van ilyen, nem vagyunk egyformák.) Számomra a bütykölés jön be. Mivel a munkám során tiszta marad a kezem, néha még jól is esik, ha a hobbim során koszos lehet. (Teljesen komolyan mondom.) Utólag jól rálátok, hogy a gondjaim akkor kezdtek súlyosabbá válni, amikor felhagytam a küzdősporttal és anyagilag is kedvezőbb helyzetbe kerültem, ezért a ház körüli munkákat már nem én végeztem el, hanem kiadtam mindent szakembereknek, én csak koordináltam. Nekem pedig nem maradt semmi konkrét, manuális tevékenység, amihez pedig korábban nagyon hozzászoktam. Ennek lettek lelki következményei, aminek a következménye lett a pszichológus. (Még szerencse, hogy nekem nincs pszichológus-fóbiám, mert itt is azt látom, hogy sokaknak van, ők nem mernek valamiért szakemberhez fordulni segítségért.)


43/F

2011. ápr. 6. 14:33
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!