A gyerek tönkreteheti a házasságot?

Tudom, hogy szörnyű, öcsém csinálta ezt. Iskolába ment, még akkor is. Sőt, ott felvett egy olyan szokást, hogy ha nem kapta meg amit akart, dobálta magát a földhöz. Anyuék egy darabig bírták, de emlékszem, nem lehetett vele vásárolni elmenni. Ha nem vette meg neki amit akart, ledobált mindent a polcról.

Aztán anyu megunta, és nyakon öntötte egy pohár vízzel az egyik boltban. Úgy megijedt, többé nem merte csinálni.

És ha apa rákiabál, mert már elszakadt a cérna, én meg próbálom védeni, mert megsajnálom, akkor kezdünk el mi is veszekedni.

Na, itt a hiba. Ha a gyerek nem tud viselkedni, az apja próbálja megnevelni, te meg nem hagyod, akkor persze, hogy hisztis lesz. Semmi baja nem lesz attól, hogy rákiabál az apja. Főleg ha ordít a gyerek, mit csináljon az apja, suttogjon? Valahogy éreztetni kell azzal a gyerekkel, ha rosszat tesz, másképp kell vele viselkedni, hogy kellemetlenül érezze magát és bevésődjön, hogy ilyet nem szabad csinálni. Teljesen összezavarod vele, ha védeni próbálod, közben meg ideges is vagy miatta, honnan tudja az a gyerek, hogy most akkor jó vagy nem jó, amit csinált?

Unokatesóméknál hasonló volt a fiúkkal, ő is kb ennyi idős lehetett akkor. Nagyon türelmes ő is és a férje is, de egyszer elszakadt nála a cérna és egy meleg nyári napon berakta a gyereket a zuhany alá - úgy, ruhástól.

Többet nem fordult elő, se a gyerek, se az unokatesóm részéről.

Nem vagyok büntetéspárti, de szerintem néha elkerülhetetlen.

A férfiak már a mély hangjuk és az erősebb termetük miatt is jobban tiszteletet vívnak ki a gyerekeknél. Ha a férjed határozottan rászólna, nem segítene?