Gyűlölöm az egész családomat! Csak a szégyent hozzák fejemre! Nem tudom, hogy viseljem el őket?
Szégyellem, de ezt érzem. Egyszerűen utálok már mindenkit a családban!!! Mármint: szülők és egyik testvér!
Másik testvér, ill. nagyszülők, unokatestvérek, egyéb rokonok, oké.
Olyan rossz érzés! Szeretném őket szeretni, de egyszerűen annyira fel tudnak dühíteni!!!!Olyan buták és számítóak! Undorítónak tartom a viselkedésüket! Kétszínűek és mindig tőlem és a férjemtől várnak segítséget, de van amikor mi kerülünk még emiatt kellemetlen helyzetbe. (pl. keressünk nekik munkát: megbeszéljük a munkáltatóval, erre pl tesóm nem jár be dolgzozni.) És anyám szemében is én vagyok mindig a rossz. Mindig természetesnek veszik, hogy ha bármi van hozzám szaladnak (párkapcsolati és anyagi problémákkal is, vagy suli meg munkahely ugye...), de én sosem számíthatok rájuk!!! Ez annyira fáj, hogy már utálom őket!!! Nem vagyok egy mártír fajta, de ha meg tudnék és nem segítenék nekik, akkor én érzem magam szarul...legszívesebben elköltöznék az ország másik részére, hogy ne is lássam őket és engem ne nyaggassanak.
Nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Most kisbabám lesz, nekem is szükségem lenne segítségre, de semmilyen szinten nem számíthatok rájuk. Csak párom, meg anyósomékra. De félek, hogy az én családom galibái miatt majd engem is lenéznek vagy megutálnak :(
A tanulásomat is magamnak finanszíroztam, diákhitel mellette dolgoztam, hogy legyen belőlem valaki, és büszkén mondhatom, hogy sikerült!! De őszintén megmondom, lassan elegem van belőlük, ha nem segítettek eddig a szülők, akkor most ne tőlem várják, hogy én majd mindent elrendezek nekik! áááááááá
Nem bírom!!!!
Hello szia
átérzem amiket irsz hidd el már én is ott járok hogy a szüleimet utálom
jobban mondva anyukámat
mindig segitek neki és mindig akkor nyal be amikor neki kell valami
persze ha én venni szeretnék valamit amit jól átgondoltam (kapok ösztöndijat ,és azt se azért kapom mert nem csinálok semmit )
akkor mindig leszidják/leszidja a fejem hogy nem nem és nem
barátaim sincsennek pedig én már most gondolok a jövömre és szerintem velem nincs semmibaj
apuákám sokszor tudja hogynekem van igazam de mindig anyukámnak ad igazat
és egyszeüren anyukám olyan undórral és bután tud viselkedni hogyaz hihetetlen
nem fogadja el hogy nem 20 évvel ezeleött vagyunk 1980 ba vagy 1990 be..
nem is tudja hogy 180 fokot fordult a világ
már az emberekse ugyan azok
és kezdem érteni mert sajnos olyan közegbe még nem voltam ahol azt mondhattam volna
végre! egy jó baráti társaság...
F/16
utólag irom hogy én a mamámat inkább anyukámnak tekintem
mert szeret és ki is fejezi
ha segitek neki ő legalább megköszöni és hidd el ez már valami
mert anyukámtól mégazt nem hallotam hogy köszönöm fiam
csak öö mondja hogy én mondjam neki hogy köszönöm anya de hogy mire azt sose tudom
Nálunk éppen elválnak, az anyukám és az apukám, szívből, könyörgöm hogy apukámmal legyek... mindegy, megtudom érteni a helyzeted, nem tudok mit javasolni, esetleg egyszer üvöltsd le a fejüket, de ezzel az járna hogy:
"Ő, akinek mindig segítettünk, egyszer kérünk valamit tőle..blah blah" és te lennél a fekete bárány egy életre, de lehet hogy ezek után nem járnának a nyakadra, és ha a mamád, meg papád, tényleg olyan kedvesek ahogy mondod, akkor ők biztos megfogják érteni a szívük mélyén, és nem lesznek rád dühösek. Ami az anyósodékat illeti, szerintem nem kell aggódnod, tudják hogy te ki vagy, és milyen vagy, mellesleg a családunkat nem mi választjuk.
15/L
(első válaszoló)
én már annak örülök hogy tudom nem vagyok ezzel a helyzettel egyedül
és lehet furcsán hangzik
de jobb tudni hogy ez hát nem is átlagos de probléma :S
azért azt hozzá teszem hogy sajnos
Mindig megfogadom, hogy ez volt az utolsó, hogy ezt csinálom, legközelebb lesz@rom őket, de amikor helyzet van meg mindig azon vagyok, hogy megoldódjanak a dolgaik.
Szívgörcseim is szoktak lenni, de már minden kivizsgáláson túlestem, és nincsenek szervi okai.
Már az orvosok is azt mondták, hogy ennek a problémának lelki eredete van....
De mit tudok tenni?
HOgy legyek nyugodt? Én a saját életemben nyugodt vagyok, de amikor "ezek" jelentkeznek, mindig megzavarnak. :(
Szia!
Én is ezzel a problémával küzdök!!
Anyám csak a hülye öcsémet védi aki már 25 éves...és rohadt dolgozni!!! Lett vna munkahelye,de Ő nem megy el annyi pénzért...
Már ez teljesen felidegesÍt,h anyu meg görzik az 50000Ft-ért a hülye öcsém meg otthon ingyenélősködik!!!
Én már rengeteg mindent segítettem a szüleimnek,de mostmár tényleg nem fogok....akárhányszor volt vmi..én adtam legyen az bármiről szó!!
Én beadtam havonta a családi kasszába is,m ugye apu elvárta!!
Az öcsém dolgozott akkoriban,de neki nem kellett beadnia...ezen is volt vita rendesen....most úgy adódot,h hazaköltöztem pár hónapra, és itt most mégjobban hallom a vitát,h apu küldi az öcsémet dolgozni..stb. anyu meg védi,h ennyi meg annyi pénzért szegény gyerek tényleg ne menjen el..mintha megtehetnék( elég rosszul állnak anyagilag)!!!
Komolyan mondom felrobbanak ettől a felfogástól.....
Rem. sikerül kijutnom külföldre...és akkor nem hallom ezt!!! Rosszul hangzik tudom,h ilyet mondok,de elegem van,h ha megtalálom végre a lelki nyugalmat,akkor megint vmi közbejön....nem birom már én sem!!!
És jó olvasni,h nem csak én vok ebben a helyzetben!!!!
Bocs,ha hosszú lett!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!