Mások szülei is ilyen. "buták"?

Tudom, nem szép, amit írni fogok, de: szerintem rossz szüleim vannak. Szeretnek, nem az a baj, hanem az, hogy azt hiszik, ennyi "elég"- és alapvetô hiányosságokat nem vesznek észre, illetve nem tesznek ellene semmit. 3-man vagyunk testvérek és egyikünknek sem lesz "normálishoz közeli" élete. Ott van pl öcsém, szegénynek még szobája sincs(évek óta készül), a nappali kanapéján alszik (14 éves az öcsém). És szerintem emiatt is szorong az iskolában, emiatt hanyagolja el a tanulást, barátai vannak, de minimális közösségi életet él- néhány hetente összefutnak jó esetben. A húgom (20) áll talán a legjobban: eljárni ô sem jár el, de mégis msn-ezik stb. Bár az tuti,hogy párkapcsolata Neki sem lesz soha, mert mindannyian olyan kulturális és életkörülményekkel kapcsolatos hiányosságokkal küzdünk (ugyanis nem lettünk megtanítva ezekre...). Végül itt vagyok én(22fiú), akinek se tervei, se jövôhe sincs, az egyetlen, ami "éltet" az az, hogy elôbb-utóbb öngyilkos legyek. A legszebb, hogy a szüleim ilyenkor még csodálkoznak miért nincsenek barátaim, barátnôm, miért nem járok el bulizni (fôsulis vagyok).

Egyébként az egész házban rendetlenség és retek van, a falak penészesek, egyhangúan étkezünk (ez a legkisebb gond) és minden területen -szociális, kulturális, higiéniai stb- "fogyatékosok" vagyunk. Ergo még csak másokat idehívni sem tudunk. Tudom én is hibás vagyok, hiszen nem változtatok(erre sem.

lettünk ránevelve), de szerintem elsôsorban szüleimnek kéne tenniük valamit. De nem tesznek... azt nem tudom, miért? Mert belefáradtak ôk is, vagy észre sem veszik az egészet? Vagy nincs is baj?

22f