Szerintetek ebbe a helyzetbe mit csináljak? (Hosszú lett a szöveg de azért ha ráértek olvassátok el :D)

22 éves vagyok, most költöztem egy új városba anyám új férjéhez.Soha se voltam ez a haverkodós típus, a csajoknak

se jöttem be de ettől függetlenül céltudatos embernek tartom magam. Szeretek edzeni ezt mindennél jobban szeretem.

3 hónappal ezelőtt konditerembe is jártam, az 4 évig otthoni edzések végeztem futottam, súlyoztam...stb.

Még nem voltam nővel igazából nem is vágyom párkapcsolatra

max egy kis szexuális kalandra én inkább a saját életemet

szeretném végre egyenesbe tudni. Eléggé padlón vagyok

nincs munkám és anyám újdon sült férjének nem vagyok szimpatikus,ezért állandóan csesztet persze őszintén

a szemembe semmit nem mer megmondani csak úgy a hátam mögött mondogatja hogy mit teszem én a fejem. Tudni kell azt

hogy mivel sport ember vagyok oda figyelek az étkezésemre,ez anyám férjének nem tetszik.

Állandóan azon mesterkedik, hogy tehetne nekem keresztbe,

anyámnak állandóan azt mondogatja hogy lesz munkája fizessen lakbért meg hogy én manipulálom a saját anyámat.

Most lejöttek a húgom és a párja akik hülyének néznek,a húgom állandóan uszítja ellenem a saját barátját,hogy cikizzen pedig egy árva rossz szót se szólok.Az igaz hogy azok emberek,akik

hülyének néznek vagy állandóan kötekednek azokkal lekezelő vagyok,így válaszolok az engem ért sérelmekre.

Meg van egy hülye menésem,és előfordul hogy idegen társaságba zavarba vagyok, kiszoktak nevetni próbálnak lányokkal megszívatni,és ha nem sikerül és beszólok akkor meg még jobban rám szállnak.Már nőre úgy nézzek hogy egyszerűen kirázz tőlük a hideg,olyan rossz tapasztalataim vannak olyan mintha bent teljesen üres mintha a kő

lennék nem is élőlény.Olyan mintha kihall volna belőlem az emberi érzés,esténként előfordul hogy hideg rázásaim vannak,állandóan az a sok mocsok kering a fejembe amit rám mondanak az emberek,de nem adom fel.

Azt is tudni kell hogy elégé nagyra vágyó ember vagyok, nem elégszek meg a kis sikerekkel persze ezért hajlandó vagyok tenni is.Bármilyen áldozatra kész vagyok hogy elérjem amit akarok,a régi családi körömnek nem tetszett hogy én így gondolkodom,meg hogy sokat edzek.

Állandóan azon morfondíroztak,hogy tehetnének nekem keresztbe persze csak azért mert nem vagyok olyan mint ők.

Nem elégszem meg gyári melóval,szeretnék tovább tanulni. Ők persze ezt minden áron próbálják

meggátolni.

Nem akarok tetszeni egy lánynak az se bánom ha az egész életemet egyedül kell le élnem,csak azt csinálhassam amit szeretek és legyen belőle egy stabil jövedelmem.

Szerintetek mit kéne tennem hogy a környezetem le szálljon rólam? Miért baj hogy ha az ember más milyen mint a többi? Mielőtt azt írnátok hogy forduljak pszichiáterhez, már voltam tele tömött gyógyszerekkel és

semmit sem változott a helyzet csak idegeimet tompította.Tudom hogy én nem vagyok valami nyerő fazon, de akkor szeretném úgy élni az életemet ahogy én akarom.Miért nem fogadja ezt el a családom? Kérlek válaszoljatok