Mennyire fontos nektek egy kapcsolatban, hogy a párotok ne legyen szegény?

Nekem fontos volt.

Nagyon fiatal voltam, amikor meghaltak a szüleim, és nagyon sok pénz örököltem.Meg hatalmas házat, luxuskategóriájú kocsit.És nem azért volt fontos, hogy egy színvonalon legyünk, mert egy szegényebb fiút nem tartottam volna el, hanem azért mert volt előttem példa, a szüleim házassága.Ott is anyám volt a gazdagabb, apám a szegény, és hiába soha nem hánytorgatta fel anyám, ha a apám megivott egy Whiskyt, rögtön ment a szöveg, hogy őt anyám eltartja, ő nem férfi, meg anyámé az utolsó szó minden üzletben, stb, stb.Na én ettől megkíméltem magam, és azonos anyagiakkal rendelkező társat kerestem, és találtam is.14 éve élünk boldogan, soha nem volt a pénzből vita.

A barátom és én is a szüleinkkel élünk, tanulunk még.

Nekünk (szüleimnek) több pénzünk van, mint az ő családjuknak, de engem ez nem zavar, mert tudom, hogy barátomnak jó munkahelye lesz, és alig várja, hogy dolgozhasson, hogy "megadhasson nekem mindent, amire vágyom" ezt ő mondta:D

Szóval oké, hogy most nincs pénze, nem az ő hibája, a szüleié, később lesz.

Persze most azért néha rossz, ha azért nem megyünk valahova, mert neki nincs pénze, és nem akarja, hogy én fizessek (általában minden felesben megy), remélem pár év múlva nem lesz ilyen gondunk.

Talán igazad van, talán nem. Nem minden szegény azért szegény, mert nem akar dolgozni, hanem mert nincs más lehetősége.

De abban igazad van, hogy nem akarsz senkit eltartani. Jó, vannak helyzetek, amikor el kell - pl. munkanélküliség-.

Mellesleg diplomásként nálam alap volt, hogy a férjemnek is legyen.

Szerintem elöször a szegénység fogalmát kellene tisztázni.

Én szegénynek éreztem magam, mert csak egy opelom van, mert csak egy bérelt lakásom van.......... aztán láttam pár dolgot, bekerültem egy alapítványhoz önkéntesként és azóta tudom, hogy sokkal több embernél vagyok gazdagabb, mint ahánynál szegényebb.

És nem ugy gondolkozok, hogy "csak" ez vagy "csak" az van, mert tudom láttam milyen annak aki igazán szegény, akinek nincs tetö a feje fölött, akinek nincs fütésre, ételre, gyógyszerre és ruhára pénze.

Valahol számít, mert vannak különbözö társadalmi rétegek, de a lelki gazdagságunk sokkal többet ér bármi másnál.

Szerintem az a fontos, hogy a nő és a férfi egyaránt tudjon takarékoskodni, és eltartani saját magát, akkor is, ha hosszabb-rövidebb ideig munkanélküli.

(Azt hiszem ma már, ebben a létbizonytalan országban nem szégyen a munkanélküliség, inkább szerencsés, aki nem került ilyen helyzetbe. Azért persze nagy különbség van lustaság, avagy dolgozni nem akarás és nehéz állástalálás között!!!)

Ha két szorgalmas, egymást és dolgozni szerető ember alkot egy párt úgy, hogy egyik sem húdegazdag, akkor is meglehet úgy élni, hogy az egyik ne szoruljon hosszú ideig a másikra. Rövidebb ideig pedig lehet, sőt kell segíteni a másiknak, tök mindegy ki a nő és ki a férfi. Csak ez nem menjen át kihasználásba...

Ha valakiről tudom, hogy egy lusta hapsi, sosem akart dolgozni, se tanulni, és anyucija eteti, akkor az nálam se játszik, mert valószínű, hogy az értelmi színvonala is alacsony...

Volt párom amúgy munkanélküli volt, mikor megismerkedtünk. De tanult, okos ember. Éppen nem is keresett munkát, mert inkább építette a házát, korábbi megtakarításból iszonyú olcsó és használt alapanyagokból. Ezt tekintette munkának, de jól tette, mert aztán eladta annyiért, amennyit nem keresett volna meg ugyanennyi idő alatt irodában.

Tehát nem mindig a pénz számít, a kreativitás, élni akarás és életrevalóság néha több!