Ez mi lehet? Esetleg depresszió?

A depr eg biológiai nyavalya, ne akarj olyat, elég ronda betegség, közelről ismerem a dögöt... Szerintem te nem vagy beteg, "csak" eluralkodott a káosz és vele hömpölyögsz te is.

amiket felsoroltál, külön-külön rendbe kell tenni, és lehet is, az a nem mindegy, milyen sorrendben.

azzal kezdd, ami a leginkább nyomaszt.

anyukád barátja: egy bocsánat kérésen nem múlhat két felnőtt ember kapcsolata, a tiétek sem. Van, aki magában ezerszer bocsot kér, de ki nem mondaná, mert neki ez bazi nehéz. Sok ilyen embert ismerek.

Mindenesetre lehet, hogy vívódik. Ahogy Te is.

Nézd csak, van egy kis haiku, Fodor Ákos írta:

Axióma

ki nem vigasztal

meg, mikor megbántottad

az nem is szeret

SEGÍTS neki bocsot kérni, vagy oldozd fel ez alól és mondd el, hogy TE már nem neheztelsz rá. Meglátod, mindenki megkönnyebbül, Te is.

Apukád nem akar látni- hát, szar ügy, az enyém sm akart és nehéz volt ezt helyre tennem. Talán az segített, hogy úgy döntöttem, gyárilag hiányzik belőle az apai ösztön... Ezt akartam hinni, és ezzel el is voltam a haláláig...

az meg külön mák, hogy nem most érettségizel, mert a legfontosabb az, hogy áss le magadba, mivel szeretnél foglalkozni, képzeld el magad 10 év múlva és VALÓSÍTSD meg lépésenként.

Egyél minden nap egy falat elefántot-előbb-utóbb elfogy az. de csak akkor, ha tudatosan igyekszel megszüntetni magad körül a káoszt.

szerintem se vagy depressziós. nekem is volt már ilyen érzésem, én ezt amolyan ürességnek, frusztrációnak neveztem, attól függően, hogy mikor milyen kedvem volt.

ki kéne derítened, hogy hol a probléma gyökere. lehet, hogy tényleg azok a gondok gyötörnek, amit leírtál, lehet, hogy ezek csak kiváltották az érzést, de a gond nem ott van.

nézz mélyen magadba, töprengj, vezesd vissza, adj neki és magadnak időt. nálam ez bevált :)

sok szerencsét, és jobbulást.